Dickinson, Emily: (Forget! The lady with the Amulet)

Forget! The lady with the Amulet
Forget she wore it at her Heart
Because she breathed against
Was Treason twixt?

Deny! Did Rose her Bee —
For Privilege of Play
Or Wile of Butterfly
Or Opportunity — Her Lord away?

The lady with the Amulet — will fade —
The Bee — in Mausoleum laid —
Discard his Bride —
But longer than the little Rill —
That cooled the Forehead of the Hill —
While Other — went the Sea to fill —
And Other — went to turn the Mill —
I'll do thy Will —
   
   
   
(1862 körül)

A lady feled: az az Amulett
Ott díszelgett Szíve felett
Mert alatta lihegett
Hűtlen lehet?

Tagadd! Elküldve-é
A Rózsától a Méh
Mert Lepke jött felé
Vagy mert a Gavallérját nem lelé?

Az Amulett-lady — majd elaszik —
A Méhet — Kriptába teszik —
Mátka? Minek? —
De tovább mint a kis Patak —
Amely mosott Hegylábakat —
Míg Társa Tengerig szaladt —
Vagy folyt Malomkerék alatt —
Teszem én Akaratodat —

    
   
Az az érzésem, hogy ez azért nem érthető pontosabban annál, ami kisejlik belőle, mert nem is nagyon van rajta sokkal több megértenivaló: a költő fejében is csak valami ködösen, álomszerűen elképzelt színdarabocska vázlata lebeghetett. Rózsa és Méh idilljéről más Emily Dickinson-vers is szól („A Bee his burnished Carriage — Egy Méh Csikófogatján"). Valami lady elfelejtheti azt, akitől amulettjét kapta, annak ellenére, hogy az éppen azért adta neki, hogy ne felejtse el (?? — ezt képzelem). A 2. strófa lehet e ladynek szóló szemrehányás: ,Hát talán elfelejti szeretőjét, a méhet, a rózsa, csak azért, mert ott legyeskedik körülötte egy pillangó? De én a hegylábat mosó (ered.: dombhomlokot hűsítő) vagy a malomkerékhajtó pataknál is tovább maradok a te alázatos híved, vetem alá magam az akaratodnak.'

A vers konkrét vagy elképzelt személynek szóló szerelmi vallomás és hűségfogadalom, de feltételezem, hogy nem küldte el Emily senkinek.