Dickinson, Emily: (Boldog levél! Te Vele léssz!) ((Going to Him! Happy letter!) Magyar nyelven)

Going to Him! Happy letter!
Tell Him —
Tell Him the page I didn't write —
Tell Him — I only said the Syntax —
And left the Verb and the pronoun out —
Tell Him just how the fingers hurried —
Then — how they waded — slow — slow —
And then you wished you had eyes in your pages —
So you could see what moved them so —

Tell Him — it wasn't a Practised Writer —
You guessed — from the way the sentence toiled —
You could hear the Bodice tug, behind you —
As if it held but the might of a child —
You almost pitied it — you — it worked so —
Tell Him — no — you may quibble there —
For it would split His Heart, to know it —
And then you and I, were silenter.

Tell Him — Night finished — before we finished —
And the Old Clock kept neighing "Day"!
And you — got sleepy — and begged to be ended —
What could it hinder so — to say?
Tell Him — just how she sealed you — Cautious!
But — if He ask where you are hid
Until tomorrow — Happy letter!
Gesture Coquette — and shake your Head!
   
   
   
(1862 körül)

Boldog levél! Te Vele léssz!
Mondd fel Neki —
Fel a meg nem írtam lapot —
Mondd — nem áll csak Szintaxis ottan —
De kihagytam névmást-Igét —
Mondd el hogy’ kapkodtak az ujjak —
Majd — hogy’ cammogtak — lassab — ban —
S hogy bárcsak szem meredezne a lapjaidon
Hogy látná le kitől nyűgözve van —

Mondd hogy — nem Íróember az, nem —
Hisz minden mondatát hebegé —
Hogy hallottad hogy’ liheg a Pruszlik —
Akár egy kicsi lánygyereké —
Hogy szinte sajnáltad — te — hogy így van —
Mondd el — nem — itt csűrj és csavarj —
Mert meghasadna a szíve ettől —
S elhallgatnánk te meg én s a Jaj.

Mondd el — Virrad — mielőtt befejeztük —
S Vén Kakasunk „Hajnal!”-t nyerít
S te — álmos voltál — s mondtad: Elég már! —
Miért ne lehetne mondani ? (Mit?)
Mondd — hogy téged le hogy’ pecsételt — Félve!
De — ha kérdi hol van rejtekhelyed
Holnapig — Te, boldog levélke!
Kacér képet vágj — s rázd fejed!
   
   
   
Vajon miért írja nagybetűvel az igét de kisbetűvel a névmást? Azt lehetne gondolni, hogy a névmás — „te” vagy „Ön” — egy szerelmes egyén számára még fontosabb, mint az ige azaz az állítmány, még akkor is, ha az az odanemírt állítmány éppen az, hogy „szeret(lek)”. Úgy látszik, nem fontosabb. Ki tudja, miért. 

Érdekesség: a vers két változatban maradt fenn, az egyikben mindenütt hímnemű „Ő” és „Neki” áll (He és Him), a másikban nőnemű (She, Her). Úgy látszik, duplán volt szerelmes Emily Dickinson, két emberi lénybe egyszerre, egyszer heteroszexuális, egyszer homoszexuális értelemben... Ha magyarul írta volna E. D. a verset, egy változat is elég lett volna...  nincs is értelme mind a két változatot külön lefordítani, elég ez az egy, „koedukált”, kvázi „magyar” változat. (A két verzió közötti további egy-két jelentéktelen különbség miatt sincs értelme kétszer fordítani le a verset.) Az egyik verziót elküldte szerzője egy — nős — úrnak, ennek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy ebben szemérmetlen tolakodást kell látni (bár még ha netán lehetne is, a vers szempontjából az sem volna baj). A másik verzió minden bizonnyal női hölgyhöz szól. Abba is szerelmes lehetett költőnk — szexuális értelemben is-e? nem-e? Irodalmi szempontból ez is teljesen mindegy, csámcsogjanak az ilyesmin a közismerten korlátolt és botfülű, olvasni közismerten nem tudó irodalomtörténészek, engem nem érdekel. Ha szerelmes, hát szerelmes, mindegy, hogy kibe.

E. D. aranyos!  fülig szereti felebarátját és/vagy felebarátnőjét, alighanem szerelmes is egyikbe és/vagy a másikba akármilyen értelemben, alighanem fennkölt értelemben, mégis van kedve hülyéskedni, viccelődni, önironizálni...  Be kell vallanom, hogy én is szerelmes vagyok őbele, Emily Dickinsonba, ebbe a csúnyácska, 130 éve halott nőbe, az összes elképzelhető értelemben! 

A kakas hajnalt nyerít: „neigh” = egyértelműen: „nyerít”, az összes szótárak szerint. Nem a fordító blődlizik itt, hanem halálosan szerelmes költőnőnk... Lelke rajta.

„Kihagytam névmást-Igét.” Hát az ilyesmi füligszerelem nélkül is roppant gyakran előfordul Emily Dickinsonnal... Kihagy nélkülözhetetlen kulcsszavakat. Tessék kitalálni, odaképzelni őket!...

„Nem Íróember az”. Álszerénység? Emily Dickinson, a nyelvnek ez a bűvésze-művésze, nem íróember? Egy másik költő (a cseh Březina), ugyancsak utolérhetelen bűvésze nyelvének, ugyancsak azt írta valakinek levélben, hogy ő aszongya „nem íróember”... Hát persze hogy nem. Csakhogy nem a profi íróember előtt, hanem a profi íróembert messze túlszárnyalva...