Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dickinson, Emily: (Hogy csorog ó Hegyen az Alkony) ((How the old Mountains drip with Sunset) Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja

(How the old Mountains drip with Sunset) (Angol)

How the old Mountains drip with Sunset
How the Hemlocks burn —
How the Dun Brake is draped in Cinder
By the Wizard Sun —

How the old Steeples hand the Scarlet
Till the Ball is full —
Have I the lip of the Flamingo
That I dare to tell?

Then, how the Fire ebbs like Billows —
Touching all the Grass
With a departing — Sapphire — feature —
As a Duchess passed —

How a small Dusk crawls on the Village
Till the Houses blot
And the odd Flambeau, no men carry
Glimmer on the Street —

How it is Night — in Nest and Kennel —
And where was the Wood —
Just a Dome of Abyss is Bowing
Into Solitude —

These are the Visions flitted Guido —
Titian — never told —
Domenichino dropped his pencil —
Paralyzed, with Gold —
   
   
(1861 körül)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://en.wikisource.org/wiki/ How_the_old_Mountains_drip_with_Sunset

(Hogy csorog ó Hegyen az Alkony) (Magyar)

Hogy csorog ó Hegyen az Alkony
Bürköt lángja lep —
Hogy fed a Halvány Hamvba Sáfrányt
Bűvészünk a Nap —

Sok ó Toronytól kapja Színét
S lesz Skarlát Korong —
Flamingószínű tán az ajkam
Hogy mer?... Rajt' mereng?

Hogy ül a Tűz el mint a Hullám
S még Füvet locsol
Mint a Zafír elillanása —
Hercegnő megy el —

Hogy fut a Falun nyúlt Homálya
Folt folt mind mi Ház
Senki kezében furcsa Fáklya,
Vaksi Utca néz —

Micsoda Éj Fészekben, Ólban —
Hová lett Fa? hány? —
Csak egy kongó Kupola Tátong
Lakója: Magány —

Ilyenek Guido Víziói —
Tizian — hallgatag —
Domenichino abbahagyta —
Aranyba ragadt —
     
   
   
Az utolsó strófa nem nagyon érthető, bár előtte se minden. Például: már miért kapná a nap a színét a tornyoktól? Mindenki tudja, hogy ez éppen fordítva van. De lehet ez a benyomásunk. Lehet, hogy ha húsz-harminc évvel később írta volna Emily Dickinson ezt a verset, akkor nem régi festőket emlegetett volna benne, hanem „vad”, excentrikus impresszionista festőket, bár régi festményeken is megfigyelhetők ilyen sejtelmes szín- és fényfelelgetések, csak nem olyan feltűnőek, titokzatosabbak. (Az ugyancsak elképesztő Turnert is emlegethette volna, de aligha ismerhette szegény.)

Guido: talán Guido Reni, Domenichino sokkal sikeresebb kortársa. Domenichino kénytelen volt nevetséges honoráriumokért festeni, talán ezért ’ragadt aranyba’ (ered.: „eldobta az ecsetet, mert megbénította az arany”). Nem értem, mi köze van ennek a színek és fények festéséhez; azt lehetne gondolni, hogy Domenichino festményein túlteng a középkori szentképeken örökösen jelenvaló, de a XVII. században már évszázadok óta elavult aranyözön, de szó sincs semmi ilyesmiről Domenichino festményein. Úgy látszik, az „arany” mégis csak inkább Domenichino anyagi sikertelenségére céloz — de hát az még kevésbé tartozik ide.

Hogy azt akarja sugallni, hogy ő még sokkal kevesebb aranyat kap azokat a régi festői víziókat messze túlszárnyaló vízióiért, azt nem hiszem.

Talán csak azt akarja sugallni Emily Dickinson, hogy az, ahogyan ő látja a naplementét, az vízió, mint a festők víziói. Csak hogy az ő víziói sokkal inkább emlékeztetnek jóval őutána élt modern festők vízióira, mint régi festők képeire.

Az is furcsa, hogy éppen a színorgiáiról híres Tiziant (Tizianot) említi a vers végén, pedig ott már vak sötét van, meghaltak a színek, „minden tehén fekete”... De végül is a lényeg nem a művészettörténet, hanem a „vízió” fogalma, az itt a kulcsszó, bár művészettörténet nélkül is világos volna, hogy a vers vízió, a naplemente fantáziaszerű kivetítése.

(Igazuk volt a fafejűeknek: Emily Dickinson tényleg dilettáns költő — de zseniális dilettáns, minden profi költőnél, minden poeta doctusnál eredetibb. Gyakran groteszk, márpedig a groteszkséget nagyon is szeretjük manapság  csakhogy ő groteszknek sem „fórsriftos", nem profigroteszk, nem divatgroteszk...)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap