Dickinson, Emily: (Felébredni nem volt Okom —) ((I had no Cause to be awake —) Magyar nyelven)

I had no Cause to be awake —
My Best — was gone to sleep —
And Morn a new politeness took —
And failed to wake them up —

But called the others — clear —
And passed their Curtains by —
Sweet Morning — when I oversleep —
Knock — Recollect — to Me —

I looked at Sunrise — Once —
And then I looked at Them —
And wishfulness in me arose —
For Circumstance the same —

'Twas such an Ample Peace —
It could not hold a Sigh —
'Twas Sabbath — with the Bells divorced —
'Twas Sunset — all the Day —

So choosing but a Gown —
And taking but a Prayer —
The only Raiment I should need —
I struggled — and was There —
   
   
(1862)

Felébredni nem volt Okom —
Legjavam már aludt —
Jólnevelt lett a Reggel — az
Ébresztés — elmaradt —

Hívott — de másokat —
Otthagyva Függönyök —
De szép — ha későn ébredek —
Kipp-koppra — Ocsudok —

Néztem hogy kel a Nap —
Majd Őket néztem én —
És felhorgadt bennem a vágy —
Velem is így legyen —

Milyen nagy Béke, lám —
Sóhajom felszakadt —
Szombat volt — egy sem szólt Harang —
Egész Nap — Alkonyat —

Bal kéz — fog Pongyolát —
Imakönyvet a jobb —
Több Gönc nem kell majd — némi harc —
S máris Ott voltam — Ott —

    
  
   Az utolsó sor, alternatív megoldás:

És ott teremtem  — Ott —

    
.....................................
„Nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető”, írja Karinthy egy bizonyos fűzfapoéta versét parodizálva. Itt azt kell mondanunk, hogy „Van benne sok minden, ámde alig-alig érthető.” Ezt a verset először annyira nem értettem, hogy versben le sem akartam fordítani, csak prózában, bár szóról szóra lefordítani még nehezebb... Találtam egy interpretációt; annak a szerzője úgy tesz, mintha értené — de csak a „mondanivalóját”: mondatszerkezeti megfejtést nem ad, pedig az a legnehezebb; csak azt vallja be, hogy még azt sem tudja, ki beszél egyáltalán a versben, a költő-e vagy valaki más. De végülis megfejtettem, megmagyaráztam magamnak és alant az olvasónak, remélem, nem félre.

Szó szerinti fordítás kísérlete:

1. Strófa

Felébredni nem volt Okom —
Legjavam — már aludni tért — (My Best = Lényem legjava? A hozzátartozóim legjava? Embereim legjava?
S (a?) Reggel új udvariaskodásba fogott (udvariassággal vértezte fel magát?)
És elmulasztotta felébreszteni őket (feltehetőleg: a Legjobbjaimat — ?) —

Az ige alanya a beszélő is lehet, ti. ő az, aki nem ébresztette fel az alvókat. Ez kevésbé logikus, hiszen mintha a beszélő maga is aludna, de Emily Dickinsonnál gyakran több joggal számíthatunk paradoxonra, mint a kézenfekvő értelemre. A vers nem mondja, hogy „aludtam”, hanem csak hogy „nem volt okom a felébredésre”... Ezt az első értelmezés is alátámasztja: a Reggel őket nem ébresztette fel, a beszélő viszont magától is felébredt.

Úgy látszik, a Legjobbjainak felnemébredése azt jelenti, hogy meghaltak, ezért nem volt a vers alanyának semmi oka felébredni.
   
   
Alternatív fordítás:

Ébrenlétre nem volt Okom —
Legjavam már aludt —
Új módon voltam jólnevelt —
S ébresztőm elmaradt —
  
   
2. strófa

Talán ezt jelenti: De a többieket hívta(m?), (esetleg: világosnak (tisztának?) nyilvánította(m?))
És elment Függönyeik (?) mellett — (nyelvtanilag nem tudható, kinek a függönyei mellett ment el, sőt inkább a hívottak függönyeit sugallja a mondatszerkezet, de az a kontextus miatt nem valószínű; az ilyesmi mindenesetre enigmatikusabbá teszi a verset). A függönyök feltehetőleg baldachinos ágyak függönyei; lehet, hogy az éppen meghaltak ágyát elfüggönyözték, mint ma is a kórházakban.
Kellemes Reggel — amikor nem ébredek fel idejében/túl sokáig alszom —
Kopogás (kopogj?) — Emlékezem (vagy: Emlékezz) — Nekem — (t.i. nekem szól a kopogás)
   
   
3. Strófa

A Napkeltére néztem — Egyszer (mindkét értelemben állhat: 1. egy alkalommal, 2. valaha) —
Aztán Őrájuk néztem —
És vágy támadt bennem —
Ugyanolyan Körülményre/Állapotra —


4. Strófa

Akkora Béke volt —
Hogy nem tudtam elnyomni egy sóhajtást —
Szombat volt — a Harangok „elváltak” vagy megváltak. (V.ö. „A harangok Rómába mentek” = nagycsütörtökön, nagypénteken nem harangoznak, bár mintha éppen nagyszombatkor kezdenének újra harangozni, de talán nem mindjárt reggel. Azt olvasom, hogy Virágvasárnap nem harangoznak; a „Szombat” szó gyakran vasárnapot azaz pihenőnapot jelent, Emily Dickinsonnál is. De talán nem is kell ekkora pontosságot keresni: egyszerűen vasárnap volt, Emilynek nem volt kedve felébredni, és éppen nem szóltak a harangok vagy ő nem hallotta őket, és kellemes alkonyi hangulat azaz halálhangulat volt már reggel is. Hogy miért épp a harangzaj hiányának örül, nem pedig mondjuk a kutyaugatás hiányának? Feltehetőleg azért, mert, mint több más versében is látjuk, allergiás a hivatalos vallási establishment megnyilvánulásaira. De még ennek is ellentmond a következő versszakbeli imakönyv...) —
Napnyugta volt — egész álló Nap —
   
   
5. Strófa

Így hát csak amúgy Pongyolában —
És mindössze csak egy imakönyvvel kezemben —
Az egyetlen olyan Öltözékben, amilyenre szükségem lehet(ett) —
Küzdöttem — és Ott voltam (eljutottam Oda) — (talán csak nem a halálba, a temetőbe?)
   
   
Ez az utolsó versszakbeli hipp-hoppmegoldás valószínűvé teszi, hogy Emily Dickinson a saját fixa ideáin, halálvágyán és szofisztikációin, paradoxonain is ironizál. Esetleg azt is jelentheti, hogy az öngyilkossághoz elég egy pongyola meg egy imakönyv, de szerintem ez is inkább önirónikusan érthető, mint igazán komolyan.

Az ilyenfajta vers többféleképpen való olvashatóságát, tehát enigmatikus voltát adhatja vissza a legnehezebben a fordítás. Az angolban az ige végződéséből nem derül ki, vajon első, második vagy harmadik személyű, egyes vagy többes számú alanyhoz tartozik-e, a főnév alakja sem különbözik, akár alanya, akár tárgya a mondatnak; ezt csak a szórend dönti el, a szórenddel pedig szabadosan játszhat a költő; ezzel a lehetőséggel bőségesen él — hogy azt ne mondjam: visszaél — Emily Dickinson. A fordítás kénytelen egyértelműen megállapodni valamelyik olvasatnál, így sajnos oda a többértelműség és a rejtélyes bizonytalanság. A fordítás épp azt nem adhatja vissza, ami a verset verssé teszi, mondja Robert Frost; ez a magyar fordításokra nem áll, a magyar nyelv gazdagsága, hajlékonysága könnyűvé, sőt túl könnyűvé teszi a versfordítást, de az eredeti vers költőiségét sokszor másfajta költőiséggel helyettesíti be... De azért még mindig örülhetünk: a magyar versfördítás gyakran jobb (színesebb, játékosabb) a kelleténél... Előnyünk is meg hátrányunk is ez.