Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dickinson, Emily: (Véltem a természet elég) ((I thought that nature was enough) Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja

(I thought that nature was enough) (Angol)

I thought that nature was enough
Till Human nature came
But that the other did absorb
As Parallax a Flame —

Of Human nature just aware
There added the Divine
Brief struggle for capacity
The power to contain

Is always as the contents
But give a Giant room
And you will lodge a Giant
And not a smaller man
   
   
   
(1873 körül)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://en.wikisource.org/wiki/ I_thought_that_nature_was_enough

(Véltem a természet elég) (Magyar)

    
Véltem a természet elég
Míg az Emberi jött
De mit amaz magába zár
Mint Lángot Látószög —

Alig láttam meg Emberit
S Isteni tűnt elő
Némi harc a térfogatért
A benntartó erő

Olyan mint az mi bent van
Hogyha beengeded
Lakód az Óriás lesz
Nem kisebb emberek

    

Újabb rébusz, nem fejthető meg egészen, de megéri a fejtörést. Úgy látszik, ilyesmit mond: ,Eleinte azt hittem, hogy elég a természet(tel foglalkoznom), egészen addig, míg beállított az Emberi természet, de az a másikat, vagy: azt a másik elnyeli/magába olvasztja.’ Nem világos számomra, vajon a természet olvasztja-e magába az emberi természetet vagy fordítva. — A 4. sort nem értem: miféle lángot abszorbál, olvaszt magába a látószög, a parallaxis? A parallaxis az a szög, amely alatt valamilyen tárgyat látunk: e szög nagysága a tárgy méreteitől és távolságától függ. A parallaxis szót főleg a csillagászatban használják. Lehet, hogy „láng”-on itt „csillag”-ot kell érteni; de már miért olvasztaná magába a szög? Mondjuk, hogy „közrefogja”. Minthogy a kép a látás fogalma körül forog, olyasmiről lehet szó, hogy az emberi természet annyit képes magába fogadni a természetből, amennyit lát azaz felfog, megért belőle. Tehát a virágok, méhek, lepkék után az emberi természet kezdte foglalkoztatni költőnket, és megértette, hogy egyik magában foglalja a másikat.

De az Emberi természethez szinte azonnal hozzáadódott az Isteni; „Némi harc a térfogatért” (ti. „következett”, de nincs ott semmiféle ige). Ezt én úgy értem, hogy két dudás, ez a két téma, az Emberi meg az Isteni, nem fért meg egy csárdában, mármint Emily Dickinson lelkében vagy szellemében, és „ölre mentek" a tér birtoklásáért... — A befogadáshoz, benttartáshoz szükséges hatalom (power) azaz erő, energia, mindig olyan mint az, amit benntart, hasonló hozzá sőt talán éppenséggel egylényegű vele. De ha befogadod az Óriást, azaz az Isteni valamit, akkor az az egész teret betölti, eluralkodik, az embernek, pedig az kisebb, ott már helye nincs.

Hihetetlennek tűnik, hogy ez a máskor szerényen margaréták és hasonlók árnyékába húzódó nő azt állítja magáról, hogy ő befogadta az Óriásit, az Istenit, és az is, hogy az emberi számára nem maradt hely a keblében... de most mintha mégis ezt mondaná. De ekkoriban már konkrét személyhez vagy személyről szóló verset valóban sokkal kevesebbet írt, érdeklődése elvontabb témák, fogalmak felé fordult.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap