Dickinson, Emily: (If the foolish, call them "flowers" —)

If the foolish, call them "flowers" —
Need the wiser, tell?
If the Savants "Classify" them
It is just as well!

Those who read the "Revelations"
Must not criticize
Those who read the same Edition —
With beclouded Eyes!

Could we stand with that Old "Moses" —
"Canaan" denied —
Scan like him, the stately landscape
On the other side —

Doubtless, we should deem superfluous
Many Sciences,
Not pursued by learned Angels
In scholastic skies!

Low amid that glad Belles lettres
Grant that we may stand,
Stars, amid profound Galaxies —
At that grand "Right hand"!
   
   
(1860 körül)

    
A „Virág” szó parasztnak jó —
Mondja-e a bölcs?
Ha a Tudós „lajstromozza"
Komoly képet ölts!

Ha olvastad János könyvét
Ne szólj soha meg
Ugyanazt a Példányt bújó
Hályogos Szemet!

Ha látnánk mint látta „Mózes” —
„Kánaántalan” —
Az egész szép odaátot
Noha messze van —

Sutba való volna mindjárt
Nem egy Tudomány,
Mit nem művel bölcs egekben
Angyal valahány!

Legyünk kicsik miket a nagy
Parnasszus lenéz,
Csillagködi Csillagocskák —
Tart nagy „Jobb”, a Kéz!
   
   
   
A tudomány gyakran nem csinál mást, mint hogy „tudományos” azaz tudálékoskodó latin vagy görög szót talál ki valamire, amire van ugyanolyan jó hétköznapi szó. Ha arra a kérdésre, miért esik le a kő, azt válaszlolják, hogy „azért, mert nehéz”, mindenki tudja, hogy az tautológia. De azt válaszolni, hogy „a gravitáció miatt”, akkor majdnem mindenki azt hiszi, hogy az nem tautolgia, hanem „művelt, tudományos” válasz — pedig egyálltalán nem jelent semmi mást, mint az előző válasz, csak éppen latinul van: gravis = nehéz. Emily Dickinson nem szereti, ha tudományos szavakat használnak egyszerű, emberközeli szavak helyett — közben pedig ő maga is nagyon szeret ritka és fennkölt absztrakt szavakat használni... Aranyos... A virágok leírása, osztályozása, latin nevekkel való ellátása még csak nem is igazi (azaz elemző, új ismeretekre következtető) tudomány, de azért hasznos dolog az; a telefonkönyv a világ legunalmasabb könyve, de egyúttal a leghasznosabb is... Az elemek klasszifikálása, a periódusos rendszer, pedig éppenséggel zseniális felfedezés volt Mengyelejev részéről, egyáltalán nem nagyképű mellébeszélés. De a maga szempontjából mégis igaza van Emily Dickinsonnak: ő költő.

János könyve: János Jelenései, a keresztény Bibliában. A „hályogos szem” valószínűleg a tudálékos tudós szeme, akit csak az érdekel, ki és mikor írta azt a könyvet, hány éves volt, mi volt az apja foglalkozása, milyen társadalmi viszonyok és érdekek magyarázhatók bele stb., de hogy mi a könyv lényege, miről szól, azt észre sem veszi. ’De azért az, aki a virágot virágnak nevezi, mégse kritizálja a vaksi filológust, fütyüljön rá.’ De lehet fordítva is olvasni, irónikusan: a hályogos szem az, amelyik „nem tud” lajstromozni, beskatulyázni.

Ha nagy rálátásunk volna a világ jelenségeire, akkor minden bizonnyal feleslegesnek találnánk nem egy földhözragadt, nem-spirituális tudományt (amelyek nem érdeklik az angyalokat). Ebből az is következik, hogy mivel nincs nagy rálátásunk, ezek a tudományok a vers szerint mégsem olyan nagyon fölöslegesek, bárha roppant antipatikusak is.

Az utolsó strófában nyilván az olyan Istenadta amatőr sőt dilettáns költőkről van szó, mint Emily Dickinson, mint az első strófa szerény kis virágja, akiket a Parnasszus, az előkelő irodalmi világ lenéz (ered.: akik a boldog Szépirodalom alsó fertályában kucorognak) — ámde a Nagy Jobb Kéz fenntartja őket mint csillagokat „mély Galaxisok között”.