Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dickinson, Emily: (Ha elvesztek szeretteim) ((If those I loved were lost) Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

(If those I loved were lost) (Angol)

If those I loved were lost
The Crier's voice w'd tell me -
If those I loved were found
The bells of Ghent w'd ring -
Did those I loved repose
The Daisy would impel me.
Philip - when bewildered
Bore his riddle in!
   
   
(1858)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://en.wikisource.org/wiki/ If_those_I_loved_were_lost

(Ha elvesztek szeretteim) (Magyar)

Ha elvesztek szeretteim
Kidobolja a kisbíró —
Hogyha előkerülnek ők,
Gent harangjai szólnak —
Nyugodnának szeretteim
Százszorszép ösztökélne.
Philip rébuszának
Kulcsa maga volt!
   
   
   
Philip: Filips van Artewelde, XIV. századi németalföldi szabadsághős, Gent város vezére a Flandria francia hűbérura elleni felkelésben. A felkelés sikeres volt, de Philip dicstelenül pusztult el egy csatában. Egy róla szóló színdarabban utolsó szavai ezek: „Hát mit tettem, miért kell ilyen halált halnom?” Mindez nem segít a vers megfejtésében, pedig az maga is rejtvény, engem legalábbis nem eléggé segít benne. Az első hat sor mintha azt sugallná, hogy akármi történjék is a költő szeretteivel, mindig minden megnyugtatóan előírásszerű, még ha mindjárt a sírban nyugosznak is illő hosszúságú életük elmúltával, mert akkor is mindjárt kéznél van a százszorszép (angolul nincs ilyen szép és ideillő neve!), fel lehet díszíteni vele a sírt, minden a legnagyobb rendben van. (Mindez alighanem szarkasztikus.) Mindezek után mintha ezt kérdezné a vers: Na de mi van az olyan derék emberekkel, mint Philip van Artewelde, akiért nyilván ugyancsak szépen, előírásosan megkondultak a genti és máshonnai harangok, és mégis értelmetlenül, vakon robogott át rajta a sors vaskereke? 

Ezt sikerült kihámoznom a versből, nem biztos, hogy jól.

A versben csak egy-két rím van, talán a ring — in szavakat rímnek szánta a szerző.  Tell me — impel me  rímnek számít angol versben, annak ellenére, hogy a rímhívó szó (2. sor) emelkedő sorvégződést ad (az utolsó szótag hangsúlyos), a „felelő rím" (6. sor) pedig ereszkedőt. Magyarul az ilyen nem számít rímnek jambikus versben (pl. zene — zenélne az nem rím). De a második sorban a would szó szokatlanul w'd -ra van rövidítve (így az nem külön szótag); ha ki volna írva, akkor az a sor is ereszkedő sor volna, és a tell m— impel me  nem csak szabályos angol rím volna, hanem jobban össze is csengene a két, egymástól egy kissé távol álló sor. Magyarul csak úgy lehet összerímeltetni, hogy egyforma végződésűvé tesszük a két sort, vagy mindkettőt emelkedővé, vagy mindkettőt ereszkedővé.

A negyedik sorban is w'd áll would helyett, ott meg éppen ereszkedővé teszi a sort, pedig a vele talán rímelő utolsó sor emelkedő végződésű. Talán éppen az volt a szerző célja mindkét esetben, hogy gyengítse a rímhatást — ? A vers két másik, azonos szövegű változatában nincs lerövidítve a would szó. A fordításuk így hangozhatna:

Ha elvesztek szeretteim
Kidobolják a szélbe —
Hogyha előkerülnek ők,
Gent száz harangja szól —
Nyugodnának szeretteim
Százszorszép ösztökélne.
Philip rébuszának
Kulcsa maga volt!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap