Dickinson, Emily: (It's coming — the postponeless Creature —)

It's coming — the postponeless Creature —
It gains the Block — and now — it gains the Door —
Chooses its latch, from all the other fastenings —
Enters — with a "You know Me — Sir"?

Simple Salute — and certain Recognition —
Bold — were it Enemy — Brief — were it friend —
Dresses each House in Crape, and Icicle —
And carries one — out of it — to God —
   
   
   
(1862 körül)

Jön — jön — elnapolhatatlan Teremtmény —
A Házhoz ér — most — az Ajtóhoz ér —
Több retesz is van, tudja melyik az övé —
Belép — „Ismer Engem az Úr?"

Futó Üdvözlés — nem, nem Tévedés —
Nyers — hogyha Ellen — Könnyed — ha barát —
Házat befeketít s feljégcsapoz —
S Embert — bentről ki — Istenhez vezet —
   
   
   
A nagybetűs írásnak megvan a maga jó oka, éppúgy mint a gondolatjelek sűrű használatának, de nemegyszer mindkettő automatizmussá degradálódik E.D.-nél, olykor pedig megfeledkezik róla költőnk. Miért van például az ajtó nagybetűvel írva, a retesz meg kicsivel? Elképzelhetetlen, hogy ennek lehet valami mélyebb oka, jelentése.

Érdekes: állatokra sőt élettelen dolgokra, amelyekre a semleges „it" névmással kellene utalni,
Emily Dickinson nagyon gyakran a csak személyeknek járó „he" vagy „she" (= hím- ill. nőnemű „ő") névmással utal, itt viszont éppen ellenkezőleg „it" -tel utal a Halálra, pedig mint személyt ábrázolja, még teremtménynek is nevezi: ez a szó ugyan nem csak élőlényekre használható, mindazonáltal főleg embert szoktak teremtményként emlegetni. Mi lehet az oka vagy jelentése ennek az „anomáliának"? Talán nem akarta eldönteni Emily, hogy a Halál férfi-e vagy nő. (Írhatta volna úgy, hogy férfit nő-halál visz el, nőt pedig férfi-halál. Ez eléggé kézenfekvő elképzelés; talán éppen azért nem élt vele, mert kézenfekvő.)

„Nem, nem Tévedés", az eredetiben: „Biztos Felismerés". A Meghalandó szeretné, ha csak tévedésből jött volna épp őérte a Halál, de mind vallási, mind természettudományos determinizmusunk fényében lehetetlen az ilyesmi. Mindamellett hadd említsem meg ezzel kapcsolatban, hogy a Talmud egyik, szinte dickinsonosan bizarr sőt talán enyhén humoros története szerint a Halál Angyala egyszer tévedésből nem azért az illetőért jött el, akihez küldték, hanem egy másikhoz, akit ugyanúgy hívtak. Azt mondták a Halál Angyalának, hogy most már ne vigye vissza, tegye félre, oszt ha eljön az ideje, akkor majd egészen meghalhat az a valaki...