Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dickinson, Emily: (Félve zörgess —) ((Knock with tremor —) Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

(Knock with tremor —) (Angol)

Knock with tremor —
These are Caesars —
Should they be at Home
Flee as if you trod unthinking
On the Foot of Doom —

These receded to accostal
Centuries ago —
Should they rend you with "How are you"
What have you to show?
   
   
   
(1874 körül)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásainternet

(Félve zörgess —) (Magyar)

Félve zörgess —
Cézároké
E Ház — Ha nem üres
Menekülj mint ki a Sorsnak
Lábára tapos —

Ők akik belénkkötöttek
Századok előtt —
Ők ráznak le: „Hogy van, hogy van?”
Eh, mit neked ők?
   
   
   
A vers minden bizonnyal személyes jelentőségű, nem a nyilvánosságnak szánt alkalmi rögtönzés. Ha következetes volnék, le sem fordítottam volna, elvégre többször is leírtam már, hogy az ilyen verseknek csak az orrukat minden sz...ba beleütő indiszkrét irodalomtörténészek szemében van érdekességük. De nem vagyok következetes, annyi baj legyen; hol van az megírva, hogy következetesen kell következetesnek lenni?

Némi érdekességet a mondottak ellenére fölfedezni vélek ebben a versben. Például: Mi a csudának kellene bekopogni valahova, ha egyszer fejvesztve menekülni kell, ha van bent valaki? Emily fejében ennek alighanem volt valami logikus értelme; az enyémben nincs. De hát ilyen az élet, nem formál-logikai példatár: ki ne szeretné olykor bevágni maga mögött az ajtót, hadd főjön keserű levében a felesége/anyja/apja/gyereke/kebelbarátja/hazája/Istene, de sajnos nem bír elszakadni tőlük, mert szereti őket?

A vers megírására alkalmat adó, kizárólag az irodalomtörténészeket érdeklő érdektelen személyes körülmény a következő lehetett:

Emilynknek nincs kedve előszobázni, loholni valakik után, akik őt udvarias, valójában fennhéjázóan elutasító érdektelenséggel fogadnák mint valami teljhatalmú római császárok. Az akkori cézárok (enyhén szólva) belekötöttek alattvalóikba; mai „utódaik” nem küldhetnek senkit halálba vagy száműzetésbe, de ma is ugyanúgy fenn hordják az orrukat. „Eh, mit neked ők?”: az eredetiben: Mit tudsz te felmutatni nekik?”, vagy esetleg: „Minek kell neked odamenned (show up)?" Te az ő nyelvüket nem érted, nem is akarod érteni, örüljenek annak az ő óriási Egójuknak és csóválják a farkukat. Esetleg arra az újszövetégi mondásra történő célzást is láthatunk itt, hogy „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré", vagyis az adót, ami titeket úgysem érdekel, és fütyüljetek őcsászárságára. — Nem biztos, hogy jól értelmezem a verset, de egyáltalán nem biztos az sem, hogy rosszul.

Az „accostal” szóról nem tudnak a szótáraim, lehet, hogy Emily Dickinson szóalkotása. Accost = belekötni valakibe.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap