Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dickinson, Emily: (Jer, játsszunk Tegnaposdit —) ((Let Us play Yesterday —) Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja

(Let Us play Yesterday —) (Angol)

Let Us play Yesterday —
I — the Girl at school —
You — and Eternity — the
Untold Tale —

Easing my famine
At my Lexicon —
Logarithm — had I — for Drink —
'Twas a dry Wine —

Somewhat different — must be —
Dreams tint the Sleep —
Cunning Reds of Morning
Make the Blind — leap —

Still at the Egg-life —
Chafing the Shell —
When you troubled the Ellipse —
And the Bird fell —

Manacles be dim — they say —
To the new Free —
Liberty — Commoner —
Never could — to me —

'Twas my last gratitude
When I slept — at night —
'Twas the first Miracle
Let in — with Light —

Can the Lark resume the Shell —
Easier — for the Sky —
Wouldn't Bonds hurt more
Than Yesterday?

Wouldn't Dungeons sorer frate
On the Man — free —
Just long enough to taste —
Then — doomed new —

God of the Manacle
As of the Free —
Take not my Liberty
Away from Me —
   
   
   
(1863 körül)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://en.wikisource.org/wiki/ Let_Us_play_Yesterday_%E2%80%94

(Jer, játsszunk Tegnaposdit —) (Magyar)

Jer, játsszunk Tegnaposdit —
Én — kisiskolás —
Te — és az Öröklét — a
Nagymesés —

Éhségem űzte
Jó Lexikonom —
Logaritmus — volt az ital —
Bor — szárazon —

Kissé másmilyen lehet —
Alvást Álom kifest —
Ravasz Reggeli Pír
Ugraszt — Vakot —

Még csak Tojásban —
Héjfeszegetőn —
Mikor Ellipszist ütsz
Madár kijön —

Mondják nem ragyog a lánc —
Annak kit elereszt —
Szabadság — Közönségesebb —
Nekem — sose lesz —

Utolsó hálám volt
Mikor aludtam én —
Az első Csoda volt
Mi jött — s a Fény —

Héjba Pacsirta visszamehet-e —
Könnyebb — hol tág az Ég —
Jobban nem vágna-e Lánc
Mint Tegnap még?

Börtön rosszabb lehet-e
Annak ki — szabad —
Csak épp addig hogy szájában legyen ize —
És — bezárják megint —

Te láncok Istene
S Szabadoké —
A Szabadságomat
Ne vedd el, hé—
   
   
   
Ez a vers is alig érthető, egyes részei éppenséggel érthetetlenek, mert nem mondatokból állnak, hanem mondatfoszlányokból vagy mondatkezdeményekből; nem tudni, van-e egyáltalán állítmány (ige), mi az alany... Legfeljebb sejthető, hogy mi körül forognak a ki nem fejtett gondolatködök. Próbáljuk meg mégis kiókumulálni a vers legvalószínűbb vagy legkevésbé valószínűtlen kijelentéseit:

1. strófa: Játsszuk (= gondoljuk) vissza magunkat a gyerekkorba! [A játék szereplői:] Én — te — az Örökkévalóság [amelyben még hittünk (?) vagy: amely a gyermekkor sajátja (?)] — az El-nem-mondott [vagy: ki nem mondott, vagy: elmondhatatlan, de inkább: irdatlan, óriási] Mese —

2. strófa: érthető.

3. strófa: Alighanem némileg különböző [volt valami; micsoda?], vagy: legyen különböző ... Ravasz reggeli pirosságok stb.: ez talán azt sugallja, hogy a gyerekkor meséi, beleértve az Öröklétet, csalálmok voltak, vaknak kell lenni, hogy valaki ugrándozhasson az ilyesmitől örömében (?).

4. strófa: Vagy arra emlékeztet, hogy a vers címzettje annakidején összenyomott egy tojást („Ellipszist”), erre kiesett belőle a kifejlett madárfióka, vagy arra, hogy szimbolikusan ők maguk „bújtak ki sőt, a vers folytatásának fényében: szabadultak ki a tojásból” azaz a gyerekkorból, = ébredtek fel színes álmaikból, vagy mind a kettőre.

5. strófa: Amint a megszűnt rabság nem szépül meg az emlékezetben, úgy a szabadság ragyogó fénye sem halványulhat el az én szememben [akár megőrzöm elnyert szabadságomat, akár újra elveszítem (?)].

6. strófa: Mielőtt felébredtem/kiszabadultam [a csalálomból], az utolsó jótétemény számomra az volt, hogy [ ?? nem tudom, mi, de valószínűleg az, amit az előző versszakban mondott], és [ugyanez?] volt az első csoda is, amit beengedtek volt [a börtönömbe?] a Fénnyel együtt.

7. strófa: A pacsirta [= állítólag a pirkadat, a felébredés szimbóluma] nem bújhat vissza a tojásba azaz hajdani börtönébe; a megízlelt szabadság után ez még rosszabb volna, mint annakidején volt.

8. strófa: frate = szerzetes, de teljesen lehetetlen, hogy ezt jelenti itt. Feltételezésem: elírásról van szó, „fate” = sors, végzet helyett; az még rímel is az első sorral (a „frate” nem rímel), mert ebben a strófában nem a 2. és a 4. sor rímel. Más E.D.-versekben is találhatni ilyen rímképletváltozást. A „fate” szó ige is lehet: „valakinek az a végzete, hogy...”.

9. strófa: Isten nem csak az elmét gúzsbakötő dogmatikus vallás Istene, hanem az alóla való felszabadulás Istene is.

(„Hé”: természetesen a rím kedvéért; az eredeti versben nincs ilyesmi, de azért nem is idegen tőle az ilyen blaszfémikus pökhendiség.)
   
    
   
Ha mindez egyértelmű, világos, azonnal érthető módon volna megfogalmazva, az kevésbé volna érdekes, sőt még banális is lehetne. A keresztrejtvényben nem a megtalált mondat az, ami érdekes, hanem a keresés. A vers nem keresztrejtvény, de a nem-világosság, nem-egyértelműség gyakran az esztétikum egyik eleme. Hogy a fenti vers nagy vers attól, hogy annyira homályos és rejtvényszerű, azt nem merném állítani. De hogy a legérdekesebb, legfigyelemreméltóbb versek közé tartozik, és éppenséggel emiatt is, azt bátran állítom.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap