Dickinson, Emily: (A félelem nem láttatott, nem is) ((No man saw awe, nor to his house) Magyar nyelven)

No man saw awe, nor to his house
Admitted he a man
Though by his awful residence
Has human nature been.

Not deeming of his dread abode
Till laboring to flee
A grasp on comprehension laid
Detained vitality.

Returning is a different route
The Spirit could not show
For breathing is the only work
To be enacted now.

"Am not consumed," old Moses wrote,
"Yet saw him face to face" —
That very physiognomy
I am convinced was this.
   
   
  
(Keletkezésének éve ismeretlen)

   
A félelem nem láttatott, nem is
Eresztett embert soha be
Félelmes lakába bár általa
Lett az ember természete.

Nem képzelvén hogy rettegett laka
Küszködve elkerülhető
A megértés a jól megragadás
A megtartott életerő.

A visszatérés már egy másik út
A Szellem azon nem vezet
Mert csak lélegzés, nincs, nincs munka más
Mit most előírni lehet.

„Nem vesztem”, így az öreg Mózes, „el,
Pedig orczáját láttam én” —
Éppen ez a fiziognómia
Ez volt az, ez, kétségtelen.

    
   
Ezt alig értem, így csak remélni tudom, hogy nem fordítottam félre. Csak homályosan sejtem, hogy miről lehet szó. Megpróbálom törni rajta a fejemet.

A félelem = az Istenfélelem — nem láttatott. Ered. szó szerint: „Egyetlen ember sem látta a félelmet” azaz Istent. A „félelem” szóra nem a szabályos „it” („az”) névmás utal vissza, hanem a csak hímnemű személyre vonatkoztatható „he” („ő”). Ez is mutatja, hogy az awe (Istenfélelem, áhitat) szón „Isten”-t kell érteni, bár az enélkül is világos volna a Biblia eme helye ismeretében: „Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén” (= élő ember nem láthat engem, pontosabban: nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon). (Személyre szolgáló névmás nem-személyre vonatkoztatott használata, vagy személytelené személyre, nem ritka jelenség Emily Dickinson verseiben.)

Isten senkit sem ereszt be rettegett lakosztályába, a második versszak mégis azt mondja, hogy
a megértés megragadása nem reméli, hogy el lehet menekülni belőle... Az ellentmondás talán feloldható azzal, hogy amiből nem lehet elmenekülni, az az emberi természet, hiszen az a félelem azaz Isten félelmes rezidenciája által jött létre. (Az emberi természetnek az a lényege, hogy nem juthat be a félelmetes isteni lakhelybe, noha onnan jött?)

Elmenekülni nem lehet küszködés árán sem; a visszatérés az már más út; ott végképp fölösleges a küszködés, ott nem parancsolható meg semmi egyéb „munka”, mint a lélegzés. A lélegzésen bizonyára nem konkrét lélegzést kell érteni, de nem tudom, hogy mit.

Az utolsó strófában „kiderül”, hogy egy ember mégis csak látta Isten orcáját: Mózes. Ez a Bibliából is kiderül, hiszen bele van írva, hogy „Az Úr pedig beszéle Mózessel színrõl színre, a mint szokott ember szólani barátjával”... Hogy az utolsó két sorral „mit akart mondani” a költő, azt megint nem tudom; bizonyára valami nagyon mélyet és spirituálisat és szofisztikáltat.

De az is lehet, hogy éppen ellenkezőleg... A következő jutott eszembe:

Arra a bibliai ellentmondásra, hogy 1. aki Isten arcát látja, az nem maradhat életben, 2. Mózes látta Isten arcát, mégis életben maradt, azt a megoldást lehet találni, hogy „amit Mózes látott, az nem igazán Isten arca volt, azt nem úgy kell érteni stb.”, és erről bizonyára összeírtak sok komplikált filozófikus és theológikus fejtegetést. Egyébként sok ilyesmi áll a Bibliában, pl.: „Látta Izráel a nagy kezet”, t.i. isten kezét; ezt Károli Gáspár így fordítja: „És látá Izráel azt a nagy dolgot, a melyet cselekedék az Úr.” Nos lehet, hogy a szofisztikációkat egyébként nagyon kedvelő Emily Dickinson most éppenséggel azt mondja, hogy: Egy fenét kell nem úgy érteni. Úgy kell érteni! Igenis Isten igazi fizimiskáját látta Mózes, punktum! Nekem ne hígítsátok fel a Bibliát vizenyős absztrakciókká!