Dickinson, Emily: (Of Being is a Bird)

Of Being is a Bird
The likest to the Down
An Easy Breeze do put afloat
The General Heavens — upon —

It soars — and shifts — and whirls —
And measures with the Clouds
In easy — even — dazzling pace —
No different the Birds —

Except a Wake of Music
Accompany their feet —
As did the Down emit a Tune —
For Ecstasy — of it
   
   
(1862)

A Madár lénye Tolla
Ő leginkább Pihe
Könnyelmű Szellőcskék sodorják
A Köz-Egen — oda-ide —

Lebeg — kitér — pörög —
Legyen Felhők ritmusa bár
Lélegzetet elállító —
Mégsem más a Madár —

Csak épp egy Zene-csík
Kíséri lábnyomát —
Mintha dúdolná a Pihe —
Az Extázist magát
   
   
   
Egy kicsit „beleköltöttem” a versbe, ez még nem bűn: az eredeti csak könnyű szellőkről beszél, nem könnyelmű szellőcskékről.

Lélegzetet elállító ritmus. Ered.: káprázatos sebesség. Szerintem nm káprázatosan gyors, hanem káprázatosan lassú, méltóságteljes sebesség, hiszen a felhők legfeljebb viharban szoktak viszonylag gyorsan haladni. A madár röpte sem akkor a leglenyűgözőbb, amikor gyorsan repül, hanem éppen ellenkezőleg, amikor lassan repül (sőt amikor éppenséggel mozdulatlanul lebeg egy helyben).

Kíséri lábnyomát (lábanyomát). Különös, miért nem a szárnyát említi inkább a vers. Talán ez is azt sugallja, hogy a madár lassan, méltóságteljesen „sétál” odafent. — A „wake” szó azt a csíkot is jelenti, amelyet a hajó hagy maga mögött a vizen, a „wake of music” tehát jelenthet valami ilyesmit: az égen sétáló madár olyasfajta „zene-csíkot” hagy maga után, mint azok a fehér csíkok, amelyeket napjaink repülőgépei firkálnak manapság az égre. Nem biztos, hogy a „wake” szónak erre a jelentésére gondolt Emily Dickinson, de nincs kizárva. Én mindenesetre így értelmeztem ezt, ehhez jogom van. Ha nem tetszik Emilynek, látogasson meg álmomban, és mondja meg, hogy mire gondolt azzal a csavaros eszével.