Dickinson, Emily: (Of Bronze — and Blaze)

Of Bronze — and Blaze —
The North — Tonight —
So adequate — it forms —
So preconcerted with itself —
So distant — to alarms —
An Unconcern so sovereign
To Universe, or me —
Infects my simple spirit
With Taints of Majesty —
Till I take vaster attitudes —
And strut upon my stem —
Disdaining Men, and Oxygen,
For Arrogance of them —

My Splendors, are Menagerie —
But their Competeless Show
Will entertain the Centuries
When I, am long ago,
An Island in dishonored Grass —
Whom none but Beetles — know.
   
   
   
(1861 körül)

Bronz — Réz — és Tűz —
Észak — Ma éjjel épp —
Formát — illőt — magára vesz —
Magával oly megegyezőn —
Nem riaszt-riadoz —
Oly Magánakvaló
Nem Világnak s nekem —
Fenség Foltjaival
Fertőzi csöpp eszem —
Míg végül nagyképű leszek —
Gőgvirágtörzsemen —
Lenézek Embert, Oxigént,
S leszek a Szemtelen —

Fénypompáim egy nagy Bazár —
De Versenytárstalan
Mulattat majd Századokat
Hogyha majd én magam
Egy Fűsértő Sziget leszek —
Kinek csak Bogár ismerőse van.
   
   
   
Az első versszak északi fényről beszél. Az északi fény egy Ady-versben is a fenséges idegenség képe: „Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces, messze fény”. Fennhéjázásra tanít, de Emily csak félig hisz neki: tudja ő azt, hogy „fénypompáival” azaz verseivel nem versenyhezhet senki, és hogy túl fogják élni az ő porhüvelyét, de csak egy halom (menagerie; többek között állatkertet is jelent) szórakoztató valaminek minősíti őket. A verset nyilván az előtt írta, hogy egy szakember lebeszélte a publikálásról.