Dickinson, Emily: (The Frost was never seen —)

The Frost was never seen —
If met, too rapid passed,
Or in too unsubstantial Team —
The Flowers notice first

A Stranger hovering round
A Symptom of alarm
In Villages remotely set
But search effaces him

Till some retrieveless Night
Our Vigilance at waste
The Garden gets the only shot
That never could be traced.

Unproved is much we know —
Unknown the worst we fear —
Of Strangers is the Earth the Inn
Of Secrets is the Air —

To analyze perhaps
A Philip would prefer
But Labor vaster than myself
I find it to infer.
   
   
   
(1871 körül)

Sohasem látták a Fagyot —
Elillant túl hamar ha jött,
Vagy jelentéktelen Számú Virág —
Vette észre mások előtt

Vadidegen, körben lebeg
Vészjel, riadalomtünet
Távoli Falvakban van Székhelye
De szétfoszlik ha keresed

Egy visszahozhatatlan Éj
S Éberségünk hiábavaló
A Kert találva el — egy a lövés
De Nyoma nem nyomozható

Nincs bizonyítva mit tudunk —
Ismeretlen mi félhető —
Idegenek Fogadója a Föld
És Titkoké a Levegő —

Az elemezgetés talán
Egy Fülöpnek, annak való
Ám egy Munka mely engem meghalad
Számomra találgatható.
   
   
   
A Fagy nyilván valaminek a szimbóluma, de vajon minek? Lehet gondolni a Halálra, vagy inkább az Elmúlás első, még alig észrevehető, alig megragadható jelére. Az sincs kizárva, hogy nem is szimbolizál semmit, hanem magáról a Fagyról beszél a vers, csak bizarr fantazmagóriákkal aggatja körül. Miért van távoli falvakban? Lehet, hogy északi falvakat kell elképzelnünk, mintha ott székelne a Fagy és onnan lopakodna ide alattomosan, de azt is jelenthetik a távoli falvak, hogy távolinak képzeljük a Fagyot vagy azt a nemkellemes valamit, amit szimbolizál. Amikor a virágokat először, még csak enyhén, megüti a dér, az már olyan, mint egy lövés; de meg kell jegyezni, hogy a „shot" szó sok mindent jelent, nem csak lövést, és a homályos kontextus nemigen segít kideríteni, hogy mit jelent itt. Lehet, hogy több mindent jelent egyszerre (pl. azt is, hogy „találgatás").

„Titkoké (titkok fogadója) a Levegő": ez jelentheti egészen konkrétan azt is, hogy a meteorológiai változások előre kifürkészhetetlenek. Ma már, a meglepően pontos meteorológiai előrejelzések korában ez már kevésbé érződik titokzatosnak; engem most éppen az képeszt el, hogy napokra előre elég pontosan meg tudják mondani, hogy mi várható. Az igazság az, hogy minél mélyebbre hatol a természettudomány a világ megismerésében, annál elképesztőbb dolgokat fedez fel, csak a világ nem akar elképedni, mert naívan vagy süketen és vakon bebeszéli magának, hogy a „tudomány" szó eleve kizár és érvénytelenít minden elképedést, csodálkozást, minden érthetetlen jelenséget.

Fülöp: valószínűleg Fülöp apostol. Különös, hogy miért éppen apostolt tesz meg Emily Dickinson az elemezgetés képviselőjének, miért nem mondjuk Descartes-ot vagy valamilyen más tudóst vagy filozófust. Talán ezért: János 6:5 „Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni. Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset. Monda néki egy az ő tanítványai közül (...): Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? (...) Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala." Fülöp „kiszámította", hogy öt vekni kenyér és két hal nem lesz elég ötezer embernek, de Jézus nem analítus elme volt, Emily Dickinson pedig úgy tesz, mintha ő maga nem volna sokkal analítikusabb elme Fülöp apostolnál és sokkal szkeptikusabb a „hitetlen" Tamásnál is. Egyik versében például azt írja, hogy józanabb pillanataiban meg van győződve róla, hogy nincs semmiféle Mózes, mindazonáltal felháborítja, hogy milyen igazságtalanul bánt el vele Isten... De az csak jó, ha egy költő nem ugyazt az egy nótát fújja mindig. Szép dolog a rendíthetetlen hit, de a megrendült hit, a kritikus szellem is szép.
   
   
Passed — first és waste — traced olyanok, mint a magyar asszonánc: az utolsó hangok csak hasonlítanak, de nem azonosak.Nem emlékszem rá, hogy láttam volna ilyet angol versben.