Lélek — a Hasonszőrűt várja
S Ajtót becsap —
Isteni Többségét kizárja —
Most nem fogad —
Nem hatja meg — Hintó ha — császkál —
Kiskapuja előtt —
Nem hatja meg — csókolja Császár
A Lábtörlőt —
Tudtam — a sokaságból — egyet
Hív ő —
S nem moccan — nem szentel figyelmet —
Mint Kő —
Alant az utolsó strófa alternatív fordítása. „Stone” nem csak követ jelent, hanem csonthéjas gyümölcs magját is, itt inkább azt. Az előző sor szó szerint: nem nyitja meg figyelm(esség)ének/udvarias készségének Szelepeit. Ez furcsa „mechanikai” hasonlat. De szelep a szívben is van, tehát: nem nyitja meg a szívét senki másnak. A következő sor, „Mint Kő” vagy „Mint Mag” nem illik a „mechanikai” képhez, ez a képzavar határát súrolja. Jó költők kezén nem ügyetlenség az ilyesmi: a költői kifejezés lehetőségeinek, korlátainak feszegetése. Itt, ha mechanikai szelepről van szó, akkor a két össze nem tartozó kép ütköztetése mégsem túl jó, nem szuggesztív; ha a szív szelepére gondolunk, akkor jobb, hiszen arról van szó, hogy kit fogad be a szív azaz a lélek, de a szelep szó önmagában nem a szívbillentyűt juttatja eszünkbe. — Ha a lélek olyan, mint a kő — rendíthetetlen —, az eredeti és hatásos; ha a szív olyan mint a kő, az banális és jelentésénél fogva sem illik ide (kőszívű, stone hearted).
Tudtam — a sokaságból — egynek
Szabad —
S Szelep zár — nem szentel figyelmet —
A Mag —