Dickinson, Emily: (The Soul should always stand ajar)

The Soul should always stand ajar
That if the Heaven inquire
He will not be obliged to wait
Or shy of troubling Her

Depart, before the Host have slid
The Bolt unto the Door —
To search for the accomplished Guest,
Her Visitor, no more —
   
   
(1865 körül)

    
A Lélek kissé nyitva jó
Hogy ha az Ég jönni akar
Ne várjon az ajtó előtt
S ne féljen hogy zavar

Hogy elmehessen mielőtt
Zár Házura reteszt —
A Jó Vendéget megkeresni,
A Vendégét, csak ezt —
   
   
    A 2. strófa alternatív fordítása:


Házigazdát az elmenésben
Mielőtt zár reteszt —
A Jó Vendéget megkeresni,
A Vendégét, csak ezt —
  
   
   
   
Azt hiszi-e Emily Dickinson, hogy amit ír, az mindenki számára érthető, vagy éppen ellenkezőleg szándékosan „ködösít”? Pedig ha egyszerűen fogalmazna, akkor is meghökkentő volna sok verse.

Itt a lélekre a nőnemű she (ő) névmással utal vissza, az égre pedig a hímnemű he (ő) névmással. pedig az angolban az egyik nem hímnemű és a másik nem nőnemű, mindkettőnek a semleges it névmás dukál, de ez még hagyján, ez könnyen megemészthető sőt elfogadható lelkünk és eszünk számára. Kár, hogy magyarul ez érzékeltethetetlen.

De aztán nem lehet tudni, vajon a 4. és az 5. sort össze kell-e olvasni: her depart = ne féljen hogy zavarja az ő (a lélek) eltávozását, mielőtt a házigazda — ki az? hát nem a lélek? — bereteszeli az ajtót. Miért kell bereteszelni? A vers úgy kezdődött, hogy a léleknek mindig nyitva kell állnia (nem tárva-nyitva, csak ajar, résnyire nyitva). Szóval mielőtt a lélek bereteszeli az ajtót, hogy elmenjen (meg)keresni a jó (ered. kb.: az igazi, a tökéletes) Látogatót. Ezek szerint van az égnél is jobb látogató... Nem világos, hogy ki menjen vagy ne menjen el az ajtó bereteszelése előtt. — Vagy pedig nem kell összeolvasni a két strófát, akkor pedig: ne féljen az ég, hogy zavarja őt (a lelket), és ne menjen el (az ég??), mielőtt a házigazda bereteszeli az ajtót. Miért reteszeli be? azért, hogy az ég ne tudjon bejönni? Vagy pedig éppen ellenkezőleg azért, hogy ne tudjon kimenni, ugyanis már sikerült becsalnia?... Ebben az esetben a lélek „csapdába ejtette” az eget, bezárta a házba, vagy azért, hogy (1.) odakint ez égtől nem zavartatva kereshesse az igazi vendéget; vagy azért, hogy (2.) az ég ne tudjon eliszkolni, ő pedig kényelmesen kereshesse, saját karosszékében ülve, de az égben, az Igazi Vendéget (mondjuk Jézust, bár ez nem nagyon valószínű). Mindez nem csak a téboly határát súrolja, hanem még zavaros is, vagy legalábbis túl van szofisztikálva, de azért nincs kizárva, hogy ennek ellenére tényleg így kell olvasni... vagy hogy valahogy így is lehet.

A Bibliában van egy nem sokkal kevésbé meghökkentő jelenet. Az Úr megjelenik Ábrahámnak; Ábrahám a sátra bejáratánál ül. Felnéz, hát íme ott áll három ember. Ezeket később mint angyalokat azaz Isten küldötteit emlegeti a szöveg, és úgy is viselkednek, angyalok módjára (annak ellenére, hogy megeszik, amit Ábrahám feltálal nekik...) Először azt hisszük, hogy „az Úr látogatását” úgy kell érteni, hogy eme három küldöttje KÉPÉBEN látogatja meg az Úr Ábrahámot, nem pedig személyesen, de Ábrahám azt mondja neki, hogy várjon, amíg végez a vendégeivel... Azok tehát előbbrevalók Istennél?? (Különben is mi szükség van küldöttekre, ha Isten maga is ott van, és társalog Ábrahámmal? Ábrahám alkudozik vele, győzködi Istent.) Ezek után kevésbé valószínűtlen, hogy Emily Dickinson lelke számára is van, potenciálisan legalábbis, az égnél megfelelőbb Vendég, mégpedig nem az égben, hanem feltehetőleg itt lent a földön... De hát néhány extatikus rajongótól eltekintve végeredményben mindannyian így vagyunk ezzel.