Dickinson, Emily: (The Soul should always stand ajar)

The Soul should always stand ajar
That if the Heaven inquire
He will not be obliged to wait
Or shy of troubling Her

Depart, before the Host have slid
The Bolt unto the Door —
To search for the accomplished Guest,
Her Visitor, no more —
   
   
(1865 körül)

      
A Lélek mindig nyílva jó
Hogy ha az Ég válaszra vár
Ne ácsorogjon odakint
Vagy féljen hogy zavar

Hogy elmehessen mielőtt
Tol Házura reteszt —
A Jó Vendéget megkeresni,
A Vendégét, csak ezt —
   
   
        2. str., változat :
   
   
Házigazdát az elmenésben
Mielőtt zár reteszt —
A Jó Vendéget megkeresni,
A Vendégét, csak ezt —
   
   
   
Azt hiszi-e Emily Dickinson, hogy amit ír, az mindenki számára érthető, vagy éppen ellenkezőleg szándékosan „ködösít”? Pedig sok verse ködösítés nélkül is elképesztő.

Itt a lélekre a nőnemű she (ő) névmással utal vissza, az égre pedig a hímnemű he (ő) névmással, pedig az angolban az egyik nem hímnemű és a másik nem nőnemű, mindkettőnek a semleges it névmás dukál, de ez még hagyján, ez könnyen megemészthető sőt elfogadható lelkünk és eszünk számára. Kár, hogy magyarul ez érzékeltethetetlen, mert nyilván ez is jelent valamit, ha mást nem, hát azt, hogy a  nőnemű lélek maga Emily, a látogató pedig, akár szimbólum „csak” az ég, akár valóban az, ami, Emily számára hímnemű.

Nem világos, vajon a 4. és az 5. sort össze kell-e olvasni. Összeolvasva: her depart = ne féljen hogy zavarja az ő (a lélek) eltávozását, mielőtt a házigazda — ki az? hát nem a lélek? — bereteszeli az ajtót.

Hűha, valójában nem azt olvastuk, ami oda van írva, hanem azt, ami kézenfekvőnek látszott! A Lélek nem is a ház ura, hanem maga a ház — ha egyszer nyitva kell állnia (az eredetiben: ajar, nem tárva-nyitva, csak résnyire)... De akkor ki a ház ura? Ki lakik ebben a lélek-házban?

Valaki vagy valami, ami nőnemű (a „her” miatt). A vers még csak nem is céloz rá, hogy ki vagy mi lehet az, és nyelvi, gondolkodási megszokásaink sem „súgják meg”, hogy ki lakik a lélekházban. Akkor hát olvassuk mégis úgy, hogy valóban a lélek a ház, de ő maga a saját lakója is... Ez, ha el akarjuk képzelni konkrétan, képzavarszerű; a képzavarszerűség nem nagyon ritka Emily Dickinson-versekben. És nem minden képzavar rossz; ez itt például nagyon nem rossz. A fáraó második álma is képzavaros a Bibliában: az első álomban még csak tehenek esznek meg teheneket, az még hagyján: állatok tényleg szoktak állatokat enni, ha nem is éppen a tehenek. De hogy kalászok esznek kalászokat, azt már elképzelni sem lehet, az botrányos „képzavar”. Zsidó bibliamagyarázók szerint ez az abszurditás azt sugallja, hogy ebben az álomban jelentést kell keresni — ugyanis nem minden álomnak van jelentése —, mégpedig nagyon fontos jelentést. Nehezen érthető versekben meghökkentő képek nélkül is keressük a jelentést, mégpedig fontos jelentést. Lehet, hogy ebben a szuperszűkszavú versben is a szokásosnál sokkal nagyobb jelentőségű jelentést kell keresnünk?

A fáraó álmát megfejtette József, a nagy álomfejtő; könnyű volt neki, Isten megsúgta neki a megfejtést. (Illetve egyáltalán nincs odaírva,hogy megsúgta neki, csak azt mondja korábban József az álomfejtéssel kapcsolatban, hogy „A megfejtés nem Isten dolga-é?”, de már fejt is, nem kérdezve Istentől semmit, mint ahogyan Mózesnek lesz szokása: ő mindent Istentől fog megkérdezni. Úgy látszik, azt gondolja József, hogy ő az Isten... Ezt nem bibliamagyarázóink mondják, ezt a következtetést én kockáztatom meg. Elvégre ő maga azt álmodta, hogy a nap, a hold és tizenegy csillag leborul őelőtte...)

Szóval a lélek a ház is meg a ház ura is, és ő az, aki bereteszeli a saját ajtaját. Miért kell bereteszelnie? A vers úgy kezdődött, hogy a léleknek mindig félig nyitva kell állnia... Tehát: ,mielőtt a lélek bereteszeli az ajtót, hogy elmenjen (meg)keresni a jó (ered. kb.: az igazi, a tökéletes) Látogatót'. Ezek szerint van az égnél is jobb látogató... Nem világos, hogy ki menjen vagy ne menjen el az ajtó bereteszelése előtt, de hát nincs más ott, mint az Ég. —

Vagy pedig nem kell összeolvasni a két strófát, akkor pedig: ne féljen az Ég, hogy zavarja őt, a lelket; és ne menjen el (az Ég??), mielőtt a házigazda bereteszeli az ajtót. Miért reteszeli be? azért, hogy az Ég ne tudjon bejönni? Vagy pedig éppen ellenkezőleg azért, hogy ne tudjon kimenni, ugyanis már sikerült besurrannia?... Ebben az esetben a lélek „csapdába ejtette” az Eget, bezárta a házba, vagy azért, hogy (1.) odakint az Égtől nem zavartatva kereshesse az igazi vendéget;  vagy azért, hogy (2.) az Ég ne tudjon eliszkolni, ő pedig kényelmesen kereshesse, saját karosszékében ülve, de az Égben, az Igazi Vendéget. Mindez nem csak a téboly határát súrolja, hanem még zavaros is, vagy legalábbis túl van szofisztikálva, de azért nincs kizárva, hogy ennek ellenére tényleg így kell olvasni... vagy hogy valahogy így is lehet. Ha viszont így is lehet olvasni, akkor kell olvasni így is. — Ha az Igazi Vendéget az Égben kell keresni, bent a szobában, akkor az lehet Isten, ez kézenfekvő elképzelés. Ha éppen ellenkezőleg kint kell keresni, az Égtől nem zavartatva, akkor... akkor ez lehet akárki vagy akármi más; a legkézenfekvőbb elképzelés az, hogy az egy megfelelő partner. De ha így van, akkor miért nem „lakótárs”, miért csak „vendég”?

Nagyon valószínűnek tartom, hogy Emily Dickinson kétértelműnek szánta a verset (ha ugyan nem még több értelműnek). De nem is fontos, hogy minek szánta; nem őt kell megfejteni, hanem a szöveget. Hogy „a vers csak cifra szolga”, az csak a költő szempontjából igaz; az olvasó szempontjából nem igaz. Mihozzánk a vers beszél, nem a költő. Én legalábbis így vagyok vele.

A Bibliában van egy nem sokkal kevésbé meghökkentő jelenet. Az Úr megjelenik Ábrahámnak; Ábrahám sátra bejáratánál ül. Felnéz, hát íme ott áll három ember. Ezeket később mint angyalokat azaz Isten küldötteit emlegeti a szöveg, és úgy is viselkednek, angyalok módjára (annak ellenére, hogy megeszik, amit Ábrahám feltálal nekik...) Először azt hisszük, hogy „az Úr látogatását” kell úgy érteni, hogy eme három küldöttje KÉPÉBEN látogatja meg az Úr Ábrahámot, nem pedig személyesen, de Ábrahám azt mondja neki, hogy várjon, amíg végez a vendégeivel... Azok tehát előbbrevalók Istennél?? Ennek fényében kevésbé valószínűtlen, hogy Emily Dickinson lelke számára is van, potenciálisan legalábbis, az égnél megfelelőbb Vendég, mégpedig nem az Égben, hanem az Égen kívül. Hol? Itt lent a földön? Hát néhány extatikus rajongótól eltekintve végeredményben mindannyian így vagyunk ezzel.