Dickinson, Emily: (The healed Heart shows its shallow scar)

The healed Heart shows its shallow scar
With confidential moan —
Not mended by Mortality
Are Fabrics truly torn —
To go its convalescent way
So shameless is to see
More genuine were Perfidy
Than such Fidelity.
  
  
  
(1878 körül)

   
A gyógyult Szív intim nyögést
És sebhelyet mutat —
Halandóságtól roncs Szövet
Foltozatlan marad —
A lassúdad lábadozást
Látni szégyentelen
Igazibb volt az Árulás
Mint Hűség ha ilyen.
  
   
   
Ha jól fejtettem meg a bekódolt jelentést, akkor az egyszerűbb a bekódolás módjánál, de hát ez már csak így szokott lenni rejtélyekkel és titkosírásos üzenetekkel („Itt és itt van elásva a kincs”, vagy: „Támadás 6.25-kor” stb.) Azon kívül nem bztos, hogy jól fejtettem meg.

Szerelmi partner vagy jóbarát által elhagyott, elárult, megcsalt szívről lehet szó: magában gyógyulgat és nyalogatja a sebét, nem viszi vásárra. („Segítség! mondta Micimackó, de csak halkan, hogy ne zavarjon vele senkit”...; Emily szíve azért intim módon belenyögi egy-két nádszálba, egy-két meghitt baráti fülbe.) Nem is a sebét, mert ez már nem seb csak sebhely, forradás. De azért eltűntetni, azt nem lehet, a halandóság nem tudja megfoltozni, helyreállítani az elroncsolt — az eredetiben: amúgy alaposan, istenigazából elroncsolt — szövetet, struktúrát. Miért kéne épp a halandóságnak megfoltoznia? Ez inkább azt jelentheti, hogy a halál sem tudja egészen begyógyítani azt a szívsebet, a mennyországba is viszi magával sebhelyét a szív. Vagy éppen ellenkezőleg azt, hogy azért nem tűnik el az a forradás, mert halandók vagyunk, könnyen sebezhetők és nehezen gyógyulók. A „Hűség” valószínűleg a kór, a sebhely hűsége, az, hogy a szeretett lénnyel ellentétben nem hagyja el az embert, kitartóan vele marad... Szép kis hűség, sugallja a vers, szívesen lemondanék róla. A hűtlenség még mindig autentikusabb valami volt, az legalább nem úgy ment, mintha jönne... Árulásnak árulás volt a javából, száz százalékos, hiteles árulás, nem olyan, mint ez a se ide se oda lábadozás.