Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dickinson, Emily: (The murmuring of Bees, has ceased)

Dickinson, Emily portréja

(The murmuring of Bees, has ceased) (Angol)

The murmuring of Bees, has ceased
But murmuring of some
Posterior, prophetic,
Has simultaneous come.
The lower metres of the Year
When Nature's laugh is done
The Revelations of the Book
Whose Genesis was June.
Appropriate Creatures to her change
The Typic Mother sends
As Accent fades to interval
With separating Friends
Till what we speculate, has been
And thoughts we will not show
More intimate with us become
Than Persons, that we know.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrása(https://en.wikisource.org/wiki/ The_murmuring_of_Bees,_has_ceased)

(Méhek zöngése elcsitult) (Magyar)

   
Méhek zöngése elcsitult
De valami legott —
Jósló, háttérszerű —
Halk zöngésbe fogott.
Az Év mélyebb ütemei
Természet-kacaj ha lejár
A Könyvnek Jelenései
Melyben a Teremtés a Nyár.
A Leganyább Anya maga helyett
Küld Lényt megfelelőt, sokat,
Míg Hangsúly ritkul s lankad el,
Noha Barátok elválasztanak,
Míg végre spekulációnk
És féltve őrzött gondolataink
Még meghittebbek lesznek mint
Az Ismerőseink.

   

Miután megmagyarítottam csaknem félezer Emily Dickinson-verset, azt hittem, hogy eléggé hozzászoktam versei jó részének rejtvényszerűségéhez, dodonai titokzatosságához. Hát egy csudát; nem lehet hozzászokni. E. D. mindig tartogat meglepetést. A fenti vers második felét már annyira nem értem, hogy lefordítanom és fordításomat a nyilvánosság elé vinnem túl nagy merészség (még jó, hogy vannak semmi ilyesfajta gátlással nem rendelkező és a közérthető dolgokat sem értő irodalmi paraziták is...). De a vers a szokásosnál sokkal nagyobb érthetetlenségében is zseniálisnak látszik, tehát gyerünk, nézzük, mi hámozható ki belőle mégis.

De ha hámozni kell, akkor kihez szól? Kihez beszél? Az angyalokhoz?

Könnyen meglehet...

De mégis mintha azt mondaná a vers: „Gyere, fejts meg! Értelmezz!”

Bibliamagyarázat = Bibliaértemezés. Versfordítás = versértelmezés. (Kivéve, ha merő találgatás, sőt annál is rosszabb: ha ostoba és/vagy szemérmetlen halandzsa, mert olyan is van bőviben.) Sajnos gyakran nem biztos, hogy helyes az értelmezés, még ha nem szemérmetlen halandzsa is. Sohasem biztos 100 %-ig, de Emily Dickinson esetében sokszor még 50-60 %-ig sem biztos. A jelen esetben még annyira sem biztos.

De olyan súlyos és érdekes és provokatív ez a vers, hogy még találgatni is érdemes, hogy mit sugallhat vajon.

A Könyvnek Jelenései”: A „Könyv" azaz a (keresztény) Biblia legutolsó könye a Jelenések Könyve. A Biblia legelső könyvének azaz Mózes I. könyvének címe más nyelveken: Genezis = A Teremtés, ti. a Világ Teremtéséről szóló Könyv: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet." A Teremtés Könyve az anyagi világ megteremtésével kezdődik; az Újszövetség egyik könyve (János evangéliuma; őt tekintik a Jelenések Könyve szerzőjének is) viszont úgy kezdődik, hogy „Kezdetben volt az Ige”, azaz a fogalom, a gondolat, az idea, az absztrakt Valami.

„Melyben a Teremtés a Nyár”. Ered.: „Melyben a Teremtés a június.”

„A Leganyább Anya”. Ered.: „a tipikus anya”, azaz: az Ősanya, a Természet. A Természet, az küld maga helyett „megfelelő Teremtményeket". Miféle teremtményeket? Nem tudom. De ennek minden bizonnyal van értelme, nem úgy, mint sok álmodern álspirituális halandzsának.

„Míg Hangsúly ritkul s lankad el, elválasztó Barátokkal", azaz ha elválasztanak Barátok: Ebből egy kukkot sem értek, de mintha valami ilyesmi állna az eredetiben. Még a Barátok is el-elválasztják egymástól az amúgy is egyre ritkuló Hangsúlyokat, azaz megszakítják a ritmust (?). Talán a jós-zene monotonná válását, az absztrakt gondolatokkal való magunkramaradás folyamatát szakítják meg a barátok, amíg még hébe-hóba találkozgatunk velük.

Az utolsó 4 sor: Egyáltalán nem értem őket, még mondattanilag sem. Mégis mintha valami ilyesmit jelentenének: „Míg végül azokkal a mi spekulációinkkal, gondolatainkkal, amelyeket nem kívánunk a nyilvánosság orrára kötni, még meghittebb viszonybanem kerülünk, mint akár az Ismerőseinkkel.” (V.ö.: „Szoktatom szívemet a csendhez" — József Attila...)

Úgy látszik, valami olyasmit mond a vers, hogy: A harsány, kacagó Nyár (ered.: Június), a virághozó, a gyümölcshozó, az a Teremtés, az Ösz pedig, a Betakarítás, az anyagi teremtés szellemi eredménye, beteljesülése: mert a Természet, a Tipikus Anya", megfelelő teremtményeket küld maga helyett. Ha jól értem, akkor ezek a teremtmények egyre szellemibb teremtmények, úgy (olyan ütemben) lesznek egyre szellemibbek, ahogyan a nyárnak megfelelő természeti zene (mint a méhzümmögés) veszti el az akcentusait és válik „zeneietlenebb", elvontabb, prófétikus (zsolozsmázó?) zenévé, füllel talán már nem is hallható zümmögéssé, végül gondolatokká, spekulációkká, és végül ezekkel az elvont dolgkkal intimebb kapcsolatba kerülünk, mint hús-vér embertársainkkal.

Értelmezésem helyességére nem mernék megesküdni, de szerintem lehetséges értelmezése ennek a versnek. Bizonyára más lehetséges értelmezései is vannak.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap