Dickinson, Emily: (The wind drew off)

The wind drew off
Like hungry dogs
Defeated of a bone —
Through fissures in
Volcanic cloud
The yellow lightning shone —
The trees held up
Their mangled limbs
Like animals in pain —
When Nature falls upon herself
Beware an Austrian.
   
   
(A vers keletkezésének dátuma ismeretlen, de valószínűleg kései, a szerző halálához közeli dátum. Ennek a ténynek lehet a vers jellegét illető jelentősége, de nem akarok találgatásokba bocsátkozni.)

Elállt a szél
Mint éhes eb
Elűzve csonttalan —
Át réseken
Egy sárga fény
Jött vulkánfellegen —
Fák nyújtották
Mint állatok
Tagjaik kínosan — 
Ha belvillong a Természet
Asztráltól félj nagyon.
   
    
    
Azt gondolom, hogy ennek a szuperideologikus, szuperszofisztikált költőnek — szuperFORMALISTA verse ez... noha legideologikusabb, groteszk gondolataikkal legsokkírozóbb verseiből sem hiányzik soha a merőben „technikai” vonások fontossága (ez az, amit a szegény jószándékú de naív és botfülű dilettáns nem képes felfogni). Ezeknek az úgynevezett „formai” — a rímelést, a szavak jelentését, a mondatszerkezetet illető — sajátságoknak a relevanciája, fontossága még sokkal nagyobb Emily Dickinson verseiben, mint a költők átlagának verseiben, a legnagyobbakéiban is, noha az ő számukra is sokkal fontosabb, mint azt a közvélekedés gondolja. A csak az „eszmei mondanivalóra” koncentráló irodalomszemlélet is, akárcsak a dilettáns olvasó és úgynevezett „fordító”, hajlamos vakon és süketen, de legalábbis rövidlátón és nagyothallón menni el az efféle sajátságok mellett, pedig éppen azok teszik az irodalmat irodalommá, a költészetet költészetté, nem pedig a (gyakran érdektelen sőt banális) gondolatok. Így van ez Emily Dickinsonnál is, sőt őnála még százszor inkább, pedig az ő gondolatai aztán (általában) egyáltalán nem banálisak, hanem éppen ellenkezőleg sokkírozóak.

Ez a vers valamiféle vihar-vízió, groteszk hasonlatokkal: a szél elállt (nem csak: elül = megszűnik értelemben, hanem „eláll valamitől” értelemben is; ered.: visszavonult, 'eloldalgott'), mint éhes kutyák, amelyeket ’legyőztek egy csontTÓL’. Tisztességesen tudok angolul de távolról sem anyanyelvi szinten, mindazonáltal az a benyomásom, hogy „defeat OF”, legyőzni valakit vagy valamit „valamiTŐL”, tehát legyőzni és elvenni tőle valamit, az nem normális nyelvi fordulat, angol értelmező szótárakban és szövegekben legalábbis nyomát sem találtam semmi ilyesminek. Talán úgy kell ezt érteni — vagy úgy is lehet —, hogy „Like hungry dogs [drow off] — when defeated — of a bone”: Úgy vonult vissza a szél, mint valami [más kutyáktól vagy farkasoktól] legyőzött kutyák egy csonttól. (Mondani sem kell, hogy a hasonlat elképesztő... szél és kutya!)

Through fissures in: nem tudom, mi az az „in”. Talán csak nem tartozik a következő sorhoz: in Volcanic cloud? = a sárga villogás repedéseken keresztül villogott vulkánfelhőben. Értelmileg ez plauzibilis, de a prepozíció E. D. verseiben nem szokott enjambement által elvágva lenni attól a főnévtől, amelyhez tartozik. De azért mégsem lehetetlen, hogy tényleg ez a helyzet, mégpedig „pusztán” azért — hogy ez a sor is N-hangra végződjék az ötszörös slant rhyme, „kancsal rím” érdekében, mivel azt nagyon szereti állítólag „dilettáns” költőnőnk. (Mikor legelőször kiadták a verseit, a halála után, beléjük „javít"gattak, mert úgymond prozódiai, rímelési, nyelvtani „hibák" voltak bennük; értsd: nem voltak elég sztereotipak, konvencionálisak, verkliszerűek.)

A vers vége: Ha a természet saját magára ront, akkor tarts az Osztráktól... A kvázi apokaliptikus víziók után hirtelen jön egy — szójáték... Austrian = osztrák, de Auster (latin) = déli szél. Ha dühöng az önmarcangoló természet, a déli széltől kell óvakodni, nem tudom, miért épp a déli széltől. Az „Ausztria” országnév paradox módon éppen nem az australis (latin) = déli szóból származik, hanem a (germán) ostern = kelet szóból. Nincs kizárva, hogy Emily Dickinson éppen ezzel a paradoxonnal játszadozik egeket rengető verse végén... bár azért ez nem biztos. Lehet, hogy az Austrian szót valóban „déli” (szél) értelemben használja, Hogy mit akar mind ezzel mondani, az nem világos; lehet, hogy semmit, csak játszik a nyelvvel és a fogalmakkal. A versen végigvonul egy ú.n. „slant rhyme” azaz csonka vagy ferde rím: a 11 sorból öt végződik ugyanarra a mássalhangzóra, az N-re. Lehet, hogy éppen ez az „N”-slant rhyme, félrím, a legfőbb mondanivaló itt... mindenesetre fontosabb, mint a déli széltől sőt esetleg az osztrákoktól tartani. Inkább szójátékra „tippelek", mintsem a déli szélre, ezért azt írtam, hogy az Asztráltól (asztráltesttől) kell tartani. (Ez a szó is latin eredetű: astrum = csillag, égitest.)