Dickinson, Emily: (Unto like Story — Trouble has enticed me —)

Unto like Story — Trouble has enticed me —
How Kinsmen fell —
Brothers and Sister — who preferred the Glory —
And their young will
Bent to the Scaffold, or in Dungeons — chanted —
Till God's full time —
When they let go the ignominy — smiling —
And Shame went still —

Unto guessed Crests, my moaning fancy, leads me,
Worn fair
By Heads rejected — in the lower country —
Of honors there —
Such spirit makes her perpetual mention,
That I — grown bold —
Step martial — at my Crucifixion —
As Trumpets — rolled —

Feet, small as mine — have marched in Revolution
Firm to the Drum —
Hands — not so stout — hoisted them — in witness —
When Speech went numb —
Let me not shame their sublime deportments —
Drilled bright —
Beckoning — Etruscan invitation —
Toward Light —
   
   
(1861 körül)

Ilyen Sztorikhoz — Bajok hívogattak —
Hogy’ haltak ők —
Testvéreim — mert Glóriát akart csak
Ifjú Koruk
A Vérpadon, Kazamatákban — Dallal —
Istenidőn —
Gyalázaton Szégyenen mosolyogva —
Jöttek azok —

Nyögő ábrándom képzelt Címer-Ékhez
Vezet —
Földre lehorgadt Fejeken de szép ez —
A becsület —
Ily szellemnek folyton mindenki áldoz,
Ez felkavart —
S masírozok — Kálváriámhoz —
Míg szól — a Kürt —

Lábam kicsi — de lépte Forradalmi —
A Dob dobolt —
Karom — nem vas — emelte — íme! —
Mikor Szóm béna volt —
Fennkölt léptüket meg ne szégyenítsem —
Be van tanulva jól —
Felhívás — Etruszk odaintés —
Oda hol Fény honol —

    
Nagyjából érthető, hogy miről szól a vers, de csak nagyjából: egyes részletei teljesen érthetetlenek. Lehet, hogy bennünk (bennem) van a hiba, nem a versben.

A Sztorik: a szentek, mártírok történetei. A költő szenvedése („Bajok”) olyan rémes, hogy szeretne ő is mártírhalált halni. Nekem az a benyomásom, hogy az effajta patetikusság nem illik Emily Dickinsonhoz, sőt más nagy költőhöz se nagyon, ezért itt alighanem iróniát kell látnunk, noha az sem sokkal kevésbé hihetetlen, hogy valaki képes a hitükért, meggyőződésükért mártírhalált vállalt embereken humorizálni. De hát miért szeretne mártírhalált halni Emily Dickinson? A vallásáért, amelyben nem is igen hisz? Istenért, akinek tetteit oly gyakran nem helyesli, sőt szemtelenkedik Vele? Igaz, hogy azon is eléggé ízléstelen módon humorizált szerett Emily Dickinsonom, hogy Ábrahám hajlandó volt (lett volna) feláldozni saját fiát (l. „Mondták Ábrahámnak” c. versét), de ott legalább végül is nem folyt vér...

Nem akar ő még öngyilkos sem lenni. Lehet, hogy a mártíromság pátosza nem tetszik neki? Nincs kizárva. De hát mit akar? Egy méhecske, egy virág szentebb az ő szemében, mint egy mártír?? Persze joga van hozzá. Morális szempontból ez nem tetszik nekem, de esztétikai szempontból talán tetszik, bár némi erőfeszítéssel... Feltéve persze, hogy jól értelmezem a verset, és ebben egyáltalán nem vagyok biztos. De hát épp ez az, ami fantasztikus Emily Dickinsonban, Isten ne nyugosztalja szegényt.

Hogy „katonai léptekkel” masíroz a Kálváriájához (ered.: a saját keresztrefeszítéséhez), az is blődlizésre, de legalábbis gúnyra, vagy minimum öngúnyra látszik mutatni.

Az utolsó strófa a legérthetetlenebb. „Lábam kicsi — de lépte Forradalmi”: lehet ez más, mint öngúny?

Karom emelte (ered.: „őket”). Miket? Azokat kicsi lábait? Mint valami százéves néni, akinek már nincs ereje felemelni a lábát, hogy betegye a melegvizes lavórba, és ezért a kezével emeli fel??? Ha nem ezt jelenti az „őket”, akkor nem tudom, mit jelent.

„Fennkölt léptüket meg ne szégyenítsem”: nem biztos, hogy ezt jelenti az, ami az eredetiben áll, de ha tényleg ezt jelenti, akkor ez megint elképesztő pimaszság: nehogy, ha én is vállalom a mártíromságot, túl találjam szárnyalni ama szent mártírok fennkölt léptét — ???

Etruszk odaintés: nem tudom, mit akarhat a vers azokkal az etruszkokkal. Az etruszkokról nem sok tudható, latin szerzők szórványos utalásaitól eltekintve csak sírkövek maradtak fenn, tehát csupa olyasmi, ami a halálra vonatkozik. Az etruszk odaintés tehát a halálba való invitálás, mert állítólag ott honol a Fény. Az etruszkság valami titokzatos, ismeretlen dolog.