Dickinson, Emily: (Vajon önjáró volt hajóm,) ((Whether my bark went down at sea,) Magyar nyelven)
|
(Whether my bark went down at sea,) (Angol)Whether my bark went down at sea, By what mystic mooring
|
(Vajon önjáró volt hajóm,) (Magyar) Mely misztikus horgony Milyen titkos horgony Önjáró: ez sajnos explicitté tesz valamit, ami az eredetiben nem explicit hanem csak potenciális jelentés: „Vajon tengerre szállt-e hajóm (egyáltalán)”, „Vajon szállt-e hajóm tengerre." Abban sem vagyok biztos, hogy „went down” tényleg azt jelenti, hogy „tengerre száll”, az ugyanis nem így van angolul; ezzel szemben „the captain goes down with the ship” azt jelenti, hogy a kapitánynak, mivel tilos mások előtt elhagynia a süllyedő hajót, el kell süllyednie vele együtt”. Ezek szerint a vers első sora azt jelenti, de legalábbis jelentheti azt is, hogy „Vajon elsüllyedt-e hajóm a tengeren”. Ha ez igaz, akkor úgy kell fordítani, hogy Tehát íme egy harmadik fordítás-kísérlet: Hogy mi titkos horgony Még egy kis filológia: Az első strófa végig jambikus, a másodiknak 1., 2. és 4. sora trochaikus. Nem hiszem, hogy ez azt jelenti, hogy Emily Dickinson nem értett a prozódiához. Azt sem, hogy fütyült az ilyesmire, noha tényleg nem akart pallérozott, egyenruhába bújtatott, „profi” verseket írni. Ennek a ritmusváltásnak alighanem van valami funkciója, de nem szívesen bocsátkozom találgatásokba. A jambus általában líraibb, szubjektívabb szokott lenni, a trocheus inkább „objektívabb” attitüdnek felel meg. Hogy milyen volt a múlt, az szubjektív interpretáció kérdése; a jelen objektív, „matter-of-fact" módon azt követeli, hogy a „szem", azaz a kontempláció foglalja el a cselekvés helyét. Lehet, hogy ez a prozódiai következetlenség oka. Hogy a 3. sor kilóg a második versszaknak emez „objektív" trocheusságából, annak lehet oka egyszerűen az, hogy Emily Dickinsonnak nem kenyere a fórsriftos pedantéria, noha tud bánni a nyelvvel ő is, nagyon is bravúrosan és eredetien.
|