Dickinson, Emily: Egy Harmatcsepp — kerek egész — (A Dew sufficed itself — Magyar nyelven)

   
A Dew sufficed itself —
And satisfied a Leaf
And felt "how vast a destiny" —
"How trivial is Life!"

The Sun went out to work —
The Day went out to play
And not again that Dew be seen
By Physiognomy

Whether by Day Abducted
Or emptied by the Sun
Into the Sea in passing
Eternally unknown

Attested to this Day
That awful Tragedy
By Transport's instability
And Doom's celerity.

Egy Harmatcsepp — kerek egész —
Kiszolgált az egy Levelet
S érezte „mily roppant feladat ez” —
„Az Élet de olcsón mulat!”

Fölkelt a Nap dolgozni ment —
Felvirradt a Nap játszani
De nem hogy újra Harmatcsepp legyen
És hogy felfedjék Arcai

Ellopta-e Nap-nyi Idő
Vagy felszívta Ég Napja menten
S mentében a Tengerbe vitte
Örökre ismeretlen

Tanúsítja Máig bizony
E riasztó Tragédiát
Az Extázisnak instabilitása
S a Megszűnési gyorsaság
 
 
............................................
Azon kívül, hogy a vers egyes elemei – Harmatcsepp, Falevél, Nap (égitest), Nap (időszak) stb. – elsősorban konkrétan értendők és egyúttal homályosan valamiféle spirituális gondolattartalmak szimbolumaiként is, az a benyomásom, hogy rejtvényszerűen megfejtendő azaz csak találgatandó, többékevésbé pontos jelentést is sugall:

A Harmatcsepp = maga Emily; a vers első sora szó szerint: „Egy Harmatcsepp elég volt saját magának”, nem volt szüksége senki másra. A második sor elejére odaérthető: ’Ennek ellenére’, tehát

2. sor, szó szerint: [És mégis] „Kielégített egy Levelet” = egy személyt, valószínűleg férfiembert: átadta magát neki, nem okvetlenül szexuális értelemben, lehet, hogy „csak” olyan értelemben, hogy extatikusan beleszeretett vagy rajongott érte, és ezáltal elvesztette korábbi lelki függetlenségét, magánakvalóságát.

3. sor: És azt érezte, vagy: úgy érezte: „micsoda hatalmas elrendeltetés” megtenni valamit – általában valaki másnak vagy speciálisan annak az illetőnek; Emily Dickinson élerajzírói alighanem tudják is, ki az és hogy hívják. Érdekes, hogy épp a destiny – sors, elrendeltetés – szó nincs nagy betűvel írva, nem tudom, miért. Önirónia? 

4. sor: „Milyen kis (kicsinyes, jelentéktelen) dolog az Élet”, ti. a hétköznapi élet, mert ilyen extázis nem a hétköznapi élet része, az más, magasabb régiókba tartozik.

   
II. strófa 1. sor: a Nap (égitest), az, ami magasan a rövidlejáratú emberi lét fölött áll; az „dolgozik”, tehát az valami komoly, nagy dolog.

2. sor: a Nap (24 óra): a múlandó, elröppenő emberi élet dimenziója; nem komoly, csak „játszadozik”.

3. sor: felvirrad a nap, de nem azért, hogy újra idevarázsolja [ugyanazt] a Harmatcseppet, hogy az „látható” = felismerhető, azonosítható legyen.

4. sor: By Physiognomy: az arca = egyénisége alapján.


III. strófa: (1) [Hogy] vajon a Nap (24 óra) rabolta-e el/szöktette-e meg, (2) Vagy a Nap (égitest) öntötte-e bele (3.) A Tengerbe továbbhaladtában (= miközben megjárta szokásos útját az égen), azaz mellékesen, (4) [Az] örökké ismeretlen [marad], vagy: Örökké ismeretlenné, felismerhetetlenné [téve], ti. a Harmatcseppet. (A második esetben nem tudom, mi a mondat befejezése, de ez nem teszi lehetetlenné ezt az értelmezést.)


IV. strófa: “To this Day” = mind a mai napig, de itt talán azt (is) jelent(het)i, hogy “Ennek a napnak azaz a múló emberi élet számára” tanusítja ezt az iszonyatos Tragédiát (3) Az Elragadtatás állhatatlansága (4) és a Végpusztuás gyorsasága." – Azt hihetnénk, hogy épp fordítva, a Tragédia tanúsítja, bizonyítja azt, hogy az Elragadtatás állhatatlan, az extázis nem eléggé nagy, nem eléggé földfeletti... Lehet, hogy olyasmi ez, mint “A tátott tőke sárga szája” ahelyett, hogy “A sárga tőke tátott szája”?...