Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dickinson, Emily: Nagy kín nyomában jár egy állapot (After great pain, a formal feeling comes (341) Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja

After great pain, a formal feeling comes (341) (Angol)

After great pain, a formal feeling comes --
The Nerves sit ceremonious, like Tombs --
The stiff Heart questions was it He, that bore,
And Yesterday, or Centuries before?

The Feet, mechanical, go round --
Of Ground, or Air, or Ought --
A Wooden way
Regardless grown,
A Quartz contentment, like a stone --

This is the Hour of Lead --
Remembered, if outlived,
As Freezing persons, recollect the Snow --
First -- Chill -- then Stupor -- then the letting go --



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.americanpoems.com/poets

Nagy kín nyomában jár egy állapot (Magyar)

Nagy kín nyomában jár egy állapot —
Minden Ideg Sírkőmerev, papos —
Zsibbadt Szív kérdezi: Ő szenvedett?
Tegnapi-e a Kín, vagy Százados?

A Láb csak jár, jár mint a gép —
Fa-mereven
Földet, Leget, Izét —
Nem bánva nő,
Egy Kvarc-kellem, akár a kő —

Az Ólom-Óra ez —
Túlélted? Nem feledsz.
Mint Didergőnek emléke a Hó —
Fázik — alél — s a lába induló —



Izét. Az eredetiben: ought = 1. valami, akármi, 2. semmi, 3. muszáj, kellene. Sem a kontxtusból, sem a mondatszerkezetből nem derül ki, melyiket jelenti itt; a legvalószínűbb az „akármi”. Az egész második strófa érthetetlen, sőt az egész vers: mondattanilag laza, jelzésszerű. Kb. így lehet érteni:

Egy óriási fájdalom, szenvedés után jön egy formális (= menetrendszerű? meghatározhatatlan? egyénietlen, az egyéniséget elaltató, elzsibbasztó?) érzés — az idegek szertatásos, hieratikus, merev pózban ülnek, mint a sírok (pl. a egyiptomi királysírok, a fáraók óriási ülőszobraival) — A zsibbadt szív azt kérdezi, vajon Ő (= ?) volt-e az, aki elviselt[e azt a szenvedést], Tegnap-e, Századokkal ezelőtt?

Ebben az állapotban a láb [és nyilván a többi tagok is] mechanikusan működnek tovább, és jól „érzik” magukat, mint a kő, ti. éppen azért, mert nem éreznek semmit, tehát azt az előbbi fájdalmat sem.

A láb ilyenkor nehéz mint az ólom, és ha ezt az ember túléli, akkor soha többé el nem felejti, mint ahogyan a hidegtől reszkető (vagy megfagyó) ember emlékszik a hóra — fázás — elkábulás — elindulás, ti. mechanikusan elindul a láb, l. fent.

A 3. sorbeli „Ő” lehet Jézus: az ő kínhalála az keresztény kultúrában minden emberi szenvedés archetípusa. A szenvedő azt kérdezi, vajon Jézus volt-e az, aki elviselte ezt a szenvedést. Emily Dickinson nem egy versének fényében ez irónikus kérdés is lehet: ’Ha, mint a keresztény vallás tanítja, J. magára veszi a világ bűneit és ezzel megvált bennünket, akkor miért kellett szenvednem az imént?’ De azért ez nem biztos. Mindenesetre a „századokkal ezelőtt” is azt sugallja, hogy az Ő = lehet Jézus, mert ki másra lehetne gondolni még.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap