Dickinson, Emily: (Címerem legyenek.) (All these my banners be. 22 Magyar nyelven)
All these my banners be. 22 (Angol)All these my banners be.
|
(Címerem legyenek.) (Magyar)Címerem legyenek. Veszítsd — ha megtalálhatod — Kit egy Kosbor szíven talál — Az első strófa szinte a képzavar határát súrolja: a színes virágok, amelyeket Emily ültet, az ő címerei, zászlói, mintha az a hely az ő állama, birodalma volna. Már a második sorban ugyanez színház, az eredetiben: pageantry = színes, pompás ünnepély, ceremónia, azt „veti”. Néhány sorral lejjebb kiderül, hogy mindez nem is a kertjében történik, amint az fentebb gondolható volt, hanem az egész rét (ered.: síkvidék) az ő szentélye (chancel = templom szentélye, kórusa; építészeti fogalom). Az olvasónak nincs érkezése beleélni magát egy képbe, máris átváltozik az a kép. Lehet, hogy mindez egy — vagy három — kidolgozatlanul maradt versvázlat, noha az is igaz, hogy Emily Dickinson kicsiszolt versei is gyakran szélsőségesen tömörek és vázlatszerűek. Aligha kell úgy érteni a dolgot, hogy Emily konkrétan ülteti be a rétet virágokkal, hanem hogy a virágos rét mintegy az ő saját maga „ültette", teremtette zászlóerdője, népünnepélye, templomi karzata.
|