Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dickinson, Emily: (Művészverseny! Itt!) (Artists wrestled here! 110 Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Artists wrestled here! 110 (Angol)

Artists wrestled here!
Lo, a tint Cashmere!
Lo, a Rose!
Student of the Year!
For the easel here
Say Repose!



FeltöltőFűri Mária
Az idézet forrásahttps://en.wikisource.org/wiki/ Artists_wrestled_here!

(Művészverseny! Itt!) (Magyar)

Művészverseny! Itt!
Ni, Kasmir virít!
Ni, Vörös!
Jó tanonc, te, vidd
El ecseteid,
Mind fölös!
   
   
   
Hogy mi a vers „jelentése”, azt kevésbé nehéz kitalálni vagy legalábbis találgatni, mint azt, hogy mi a versbeli szituáció. A „művészverseny”-ből arra lehet következtetni, hogy képkiállításon vagyunk, és színorgia képeszti el a látogatót. E nagy művészet láttán a legjobb festőtanonc — az eredetiben: „Az Év [legjobb] Diákja [cím viselője]” — is jobban teszi, ha abbahagyja az igazi művészekkel való versengést. De miért? Ha még csak diák, akkor nem várhatjuk tőle, hogy máris a nagy mesterek színvonalát érje el!

Kézenfekvőbb dolog úgy érteni, hogy a „művészek” maguk a festőakadémia neveltjei, az ő képeik vannak kiállítva, de a költő szerint még a díjnyertes eminens diák, azaz a legjobbjuk, legnagyobbjuk is, jobban tenné, ha félretenné az ecsetet... 

Inkább azt gondolhatjuk, hogy a „diák” szó átvitt értelemben veendő, és hogy általában a festőkről, a festészetről (is) van szó, a legjobb, legnagyobb, legünnepeltebb festőkről is, és a szerző szerint az igazi nagy festők is csupán a természet „diákjai”, tanítványai, azt a „Mestert” akarják utánozni, de hasztalanul, és mindegyikük jobban tenné, ha hagyná a fenébe az ecseteit, az eredetiben: a festőállványát.

Némely interpretátorok szerint a napfelkeltéről vagy a napnyugtáról mint magának a természetnek „festői" teljesítményről van itt szó, mint nem egy más E. D.-versben. Könnyen meglehet, hogy valóban ilyesmire gondolt Emily; de ha így van, akkor erre neki valahogyan utalnia kellett volna; a „kasmir"-ból (ered.: „kasmir színárnyalat") és a „vörös"-ből (ered.: „rózsaszín") ezt nem lehet kitalálni. Ő a verseit saját magának és olykor a barátainak írta, talán az angyaloknak", a mennyországnak, az örökkévalóságnak is, átvitt értelemben, mert nem biztos, hogy hitt mindebben; „azok majd úgyis megértik"...

Vajon mit gondolt/írt volna Emily Dickinson tizenöt-húsz évvel később, ha láthatta volna az impresszionista festőknek a természetet megszégyenítő színorgiáit? Nyilván nem ismerte ő még Turnert sem, pedig az eme vers születése előtt élt. Persze még az sem biztos, hogy érdekelte-e őt egyáltalán a festészet, volt-e hozzá egyáltalán szeme... Ő inkább a természetet isteníti, számára a festészet csak afféle motívum.
   
   
(Azt mondani, hogy az effajta „versmagyarázatok” azaz helyesebben interpretációk, megfejtési kísérletek, fölösleges és nagyképű fenenagyokosságfitogtatások, az tipikus dilettáns vélemény. "Ha pontról pontra meg tudod magyarázni, hogy miért vagy szerelmes, akkor az már nem szerelem", mondja az eccerű-ámde-becsületes dilettáns. Versek, regények, tanulmányok ezrei magyarázzák, boncolgatják a szerelmet, attól az mégsem lesz kevésbé szerelem, sőt éppen ellenkezőleg; hogy elemezgetés közben sajnos többnyire szónokol sőt halandzsázik fajunk, az sajnos igaz, de a tényen az sem változtat semmit. Az állatvilágban is megfigyelték a szerelmet, sőt a szexualitást és a bármiféle praktikumot és célzatosságot nélkülöző vonzalmat is, még különböző fajú állaokközöttit is; nos, az állatok valószínűleg nem elemzik az érzéseiket, de az ember igenis elemzi őket; az ember mindent elemez és interpretál, ettől tudatos és civilizált lény az ember. Ettől is. Az eccerű-de-becsületes dilettáns nem akar tudatos és civilizált lény lenni. Elemezni, interpretálni még az Emily Dickinsonéinál százszor könnyebben érthető verseket is érdemes; csak az olyan verseket nem érdemes elemezni és értelmezni, amelyekben, mint a versírást „legelésző kicsiny birkáktól tanult” Szabolcska Mihály verseiben Karinthy szerint, „nincsen semmi, ámde az legalább érthető”... A versek és interpretációik egyáltalán nem szólnak mindenkihez, még Petőfi, Heine versei sem. A tudálékos dilettáns magabiztos kijelentéseiből az következik, hogy az egész tudomány, az egész emberi civilizáció fölösleges tudálékos felvágás, még ha ezt ő nem meri is nyíltan kimondani. Emily Dickinson egyáltalán nem mindig zseniális, egyáltalán nem mindig jó, de majdnem mindig érdekes verseit elemezni ugyanolyan értelemben „fölösleges” dolog, mint azt tudni, hogy hány kilométerre van a Naptól a Föld, hogy hogyan viselkednek az anyagok -273 celsius fokos hidegben, hogy hány milliárd évvel ezelőtt volt az ősrobbanás, ha volt egyáltalán, noha még csak nem is megcáfolhatatlanul biztos, hogy tényleg volt.)
   
   
   
(A vers 1859 körül keletkezett. [Azt hiszem, hogy az eccerű-ámde-becsületes dilettáns szerint ez kevésbé fölösleges információ, mint a fentiek... Énszerintem százszor fölöslegesebb: éppoly fölösleges, mint szeretteink, szüleink, gyerekeink születésnapja; és mégis, azt még meg is ünnepeljük!...])



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap