Dickinson, Emily: Blazing in Gold and quenching in Purple

Blazing in Gold and quenching in Purple
Leaping like Leopards to the Sky
Then at the feet of the old Horizon
Laying her spotted Face to die
Stooping as low as the Otter's Window
Touching the Roof and tinting the Barn
Kissing her Bonnet to the Meadow
And the Juggler of Day is gone
   
    
(1861)

    
Aranyban égni s belelilulni
Mint Párduc ugrani eget
Foltos arcát az öreg Horizont
Lábához hajtva halni meg
Mélyen akár a Vidra Háza
Tetőt takarni s festeni Csűrt
Csókjait Rét-Sipkára rázva
S a mai Zsonglőrszám lekerült

   
(Egyike annak a néhány versnek, amelyek megjelentek a szerző életében; emez 1864-ben, „Sunset” = Napnyugta címen, a szerző neve és tudta nélkül, egy amerikai lapban. A cím nem a szerzőtől való; E. Dickinson nem adott címet a verseinek.)

A Vidra Háza. Az eredetiben A Vidra Ablaka; ez sokkal sokkírozóbb, tehát jobb, mint a "háza", mert háza tényleg lehet a vidrának, noha nem a vidra (otter) az az állat, amely fából építget a víz alatt, hanem a hód (beaver), de előfordul, hogy a hód is beköltözik a vidra-házba vagy alá. De hogy még ablaka is van a vidrának, az már groteszk (vagy humoros) elképzelés. — A vers különböző kéziratain vidra-ablak helyett "konyhaablak" is szerepel, valamint oriel-window = a falból kiálló, kidomborodó ablak, ablakfülke. Mindez annak a hangsúlyozására kell Emilynek, hogy milyen mérhetetlenül mélyre süllyed a nap, még az sem elég neki, hogy alázatosan a láthatár lába elé heveredik mint egy kutya a gazdája lábához...

Hogy a nap arcán napfoltok vannak, azt, azt hiszem, még nem lehetett tudni 1861-ben, de Emily Dickinson "megjósolta" — vagy pedig "egyszerűen" (egyszerűen??...) olyan ez, mint a rikítóan sárga ég Csontváry híres képén és más hasonló festői furcsaságok. Párduchoz hasonlítani a napot, és azt állítani, hogy ugrik (ered.: "Mint a Párducok ugrik az Égre"), ahhoz is egészen különleges szemre és fantáziára van szükség.

Hogy mi lehet a Rét Sipkája (bonnet, = női vagy csecsemőknek való sapkaféle), azt nem tudom; talán a rétet be- és elborító fű meg a virágok. De húnyjuk be a szemünket, és képzeljük el, hogy tényleg igazi hálósipkája van a rétnek, a fején és az álla alatt zsinórral megkötve. Egy ilyen zsonglőrtől, mint a nap, és mint Emily Dickinson, minden kitelik...