Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dickinson, Emily: (A Tárnicsban nem bízva nem —) (Distrustful of the Gentian — 20 Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja

Distrustful of the Gentian — 20 (Angol)

Distrustful of the Gentian —
And just to turn away,
The fluttering of her fringes
Chid my perfidy —
Weary for my —————
I will singing go —
I shall not feel the sleet — then —
I shall not fear the snow.

Flees so the phantom meadow
Before the breathless Bee —
So bubble brooks in deserts
On Ears that dying lie —
Burn so the Evening Spires
To Eyes that Closing go —
Hangs so distant Heaven —
To a hand below.



FeltöltőFűri Mária
Az idézet forrásahttps://en.wikisource.org/wiki/ Distrustful_of_the_Gentian_%E2%80%94

(A Tárnicsban nem bízva nem —) (Magyar)

A Tárnicsban nem bízva nem —
Csak nézz félre ne lásd,
A copfremegése szid
Bennem árulást —
Fáraszt az én ————m
Dúdolni szabad —
Esőt érezni nem fogok —
Sem félni havakat.

Fantom felajzott Méh elől
Rétről így menekül —
S csobog pusztán patak
Hol haldoklik a Fül —
Így ég Esti Toronysisak
Lehúnyó Szem felé —
Így függ messzi Égbolt —
Lenti kéz elé.
   
   
   
A vers tökéletesen érthetetlen, de nem azért, mintha dadaista, szürrealista versek vagy bizonyos mai halandzsaversek előképe volna, hanem azért, mert különféle eseményekre, eszmecserékre vagy szituációkra utaló, célozgató MAGÁNVERS. Megfejtésének kulcsát szerzője és címzettje, egy barátnő, magával vitte a sírba. Ilyen verseket kinyomtatni kizárólag az alkotóknak kijáró tisztelet miatt kell, de lefordítani őket teljesen lehetetlen és minden értelmet nélkülöző vállalkozás. Ám minthogy valaki, akinek számára soha sincs semmi különbség értelem és értelmetlenség között, mert még azt sem érti soha, ami tökéletesen érthető, tehát minthogy ez a valaki mégis úgymond „lefordította” a verset, én is úgymond „lefordítottam”, nehogy valaki akár csak egyetlen percre is azt hihesse, hogy Emily Dickinson az, aki szemtelenül, a világot pökhendien lesajnálva nagyképűen halandzsázik. Emlékeztetek rá, hogy E.D. nem csak érthetetlen magánverseit nem bocsátotta soha nyilvánosság elé, hanem még érthető vagy legalábbis privátjellegű információk nélkül is megfejthető, potenciálisan a nagyközönségnek, az emberi társadalomnak szóló legjobb verseit sem. Nem úgy, mint sok millió önkritikátlan, beképzelt álköltő és egyéb firkász...

A fellazított mondatszerkezetből illetve mondatszerkezet és kontextus hiánya miatt még az sem derül ki, hogy egyáltalán — szimbolikusan — ki itt a tárnics (más szóval encián) nevű virág: Emily-e vagy a barátnője; nekem az a benyomásom, hogy inkább Emily a tárnics, és a barátnő az, aki nem bízik benne, de hát az olvasó szempontjából ez is szinte teljesen mindegy. Ha van valami érdkes, szemléletes oka annak, hogy miért épp tárnics nem pedig másvalami, azt jó volna tudni, de sajnos nem tudható.

Hogy ki az a barátnő, akinek a neve helyett itt öt gondolatjel áll, az csak az olvasni közismerten nem tudó irodalomtörténészeket érdekelheti. Mondjuk, hogy Sue-nak hívják; és akkor mi van?"

„Copfremegés”: az eredetiben rojt- vagy szalagremegés áll; azért írtam copfot, hogy látni lehessen, hogy nőnemű illetőről van szó, mert magyarul ez nem érzékeltethető, bár itt ennek sincs semmi jelentősége, lehetne az a Másik ugyanúgy hímnemű lény is.

A második strófában a fentiek ellenére, az érthetetlenség, a célzások — rébuszok — megfejthetetlensége ellenére is van szuggesztivitás: abban, hogy a fantom (miféle fantom???) menekül a lélekszakadva röpködő méh elől (??), hogy a patak hasztalan csobog haldokló fülbe, hogy az esti templomtoronysisak ég (= visszaveri a lemenő nap fényét) lezáruló szemekbe, hogy a messzi égbolt csüng (lelóg (!)) a lenti kéz számára (??) (mintha az a kéz hasztalanul meg akarná ragadni a kajlán lelógó eget) (= talán: az illető imádott barátnő nem lelkesen kinyújtott, csak amúgy lagymatgon lelógatott kezét — ??). Épp az ilyesmi árulja el a költőt: akkor is ellenállhatatlanul költő ő, akkor is képekben gondolkodik, amikor egyszerűen csak csipkelődni vagy civakodni akar valami barátnővel...
   
  
   
(A vers 1858 körül keletkezett, bár az olvasó szempontjából ez is tökéletesen irreleváns információ.)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap