Dickinson, Emily: (Szorgos Angyalkáit játszani hagyja) (God permits industrious Angels — 231 Magyar nyelven)
|
God permits industrious Angels — 231 (Angol)God permits industrious Angels —
|
(Szorgos Angyalkáit játszani hagyja) (Magyar)Szorgos Angyalkáit játszani hagyja Isten az angyalait délután hagyja játszani, ezek tehát nebuló-angyalkák, délelőtt rágják a tollszárat az égi iskolapadban, vagy zsoltárokat magolnak. — Az eredetiben nem az áll, hogy „golyózni koronásdi helyett”, hanem „koronásdi után”. Ez nem logikus: ha nem sikerült Emilynek elkapnia az angyalkáját, akkor hogyan játszott vele koronásdit? Nos, lehet, hogy az „After playing Crown”-ban az „after”-t (az „után”-t) nem úgy kell érteni, hogy „koronásdi után”, hanem: ,Szaladtam az angyal után, hogy koronásdit játsszam vele, csak nem sikerült elkapnom a frakkját”. Emily Dickinsontól bőven kitelik ilyen kihagyásos, érthetetlenné összekalapált, Sibylla-jóslat stílusú mondatszerkezet... Éppen ilyen hajmeresztően abszurd, nyelvtannak-mondattannak fittyet hányó módon bogoznak ki lépten-nyomon bibliai helyekből homiletikai értelmezéseket a midrások. Emily aligha ismerte a midrásokat, és nem tudok róla, hogy ismert-e középkori és más ezoterikus, titokzatoskodó, agyafúrt módon „kódolt” költeményeket. Szerintem kitalálhatta saját magától is, hogy a rejtvényszerűség jobb a szájbarágásnál. Esetleg így is értelmezhetjük a vers végét: Játszani tényleg játszott az angyalokkal Emily, mégpedig valami speciális fogócskaszerűséget, amely vagy valóban létezett, vagy ő maga találta ki, és amelyben megkoronázzák a Te-Vagy-A-Fogót, ha sikerült elkapnia valakit, de még mielőtt utólérhette volna az angyalát, véget ért a mennyei délután, és Isten tanító bácsi visszaparancsolta az angyalokat. (Létezett egy „Korona-és-horgony” nevű kockajáték, de ahhoz nemigen lehetett köze Emily koronásdijának.)
A vers 1861 körül keletkezett.
|