Sohasem láttam Csúcsokra —
„Kúsznál-e?” — mutatott.
Mondtam: „Soha” —
„Velem? — mondta — Velem?”
Titkok — Fészek, a Hajnalé —
Az Éjek Szíjja fenn —
S aztán: „Vendéged legyek-é?”
Nem mondhattam: „Igen” —
Majd életét eldobta Ő —
S dicső fény szállt rám fényesen,
Nagyobb, mert arcom elszökő —
S én mondhattam-e: „Nem”?
A Sue-nek küdött változat:
Tőle nem látott csúcsokat —
„Kúsznál-e?”, kérdtem én.
Mondta: „Soha.” —
„Velem?” — mondtam — Velem?
Titkok — Fészek — a Hajnalé —
Az Éjek Szíjja fenn —
S aztán: „Vendéged legyek-é?”
Nem mondhatta: „Igen” —
Majd életem eldobtam én —
S dicső fény szállt rá fényesen,
Nagyobb, mert arca elszökő —
S ő mondhatta-e, „Nem?”
A vers két változatban maradt fenn: az egyiket Sue nevű sógornőjének küldte el Emily; nyilván a másikat sem szánta kiadásra, hiszen alig néhány verse jelent meg életében, azok is az ő tudta és beleegyezése nélkül, de a sógornőnek küldött versnek mégis személyesebbnek kell lennie. A két változat közötti különbség mindössze ennyi: A sógornőnek küldött változatbeli „Én” a másik, „személytelenebb, általánosabb” változatban „Ő”-vé változik, angolul He: ez hímnemű, és Emily nagybetűvel írja, ezért joggal lehet gondolni, hogy ez lehet „Isten” vagy „Jézus”. A személyesebb változat „she”-je, = ő, nőnemben, „én” lesz a kevésbé személyes változatban. Ez különféle okoskodásokra ad alkalmat, pl. hogy Emily homoszexuális javaslatokat tesz sógornőjének, de szexuális vágyait magasabb rendűvé szublimálja az általánosabb változatban: ott nem ő csábítgatja a sógornőjét, hanem őt csábítgatja az Isten vagy Jézus. Lehetséges, hogy ebben van valami (l. Freud); de vannak a versben más részletek is, és azok nemigen látszanak beleilleni ebbe az értelmezésbe, pl. Az Éjek Szíjja fenn (ered.: „Az a Kötél, amely keresztül volt fektetve az Éjszakán”, = fényes sáv, feltehetőleg: a Tejút vagy valami haonló az éjszakai égen): mi köze lehet ennek a szexualitáshoz? Elvileg lehet, de ha a vers nem ad semmi fogódzót, akkor nincs hozzá köze, vagy ha van, irodalmi szempontból az akkor is irreleváns. Semmi kifogásom a szexualitás ellen, sőt ellenkezőleg, de mindenben szexualitást látni, az nevetséges, gyermeteg modern mánia, mint Móricka mondja a viccben: „Tanítónéni kérem, nekem mindenről a b...ás jut eszembe!”...
Szerintem abból, hogy két változat van, nem azt a következtetést kell levonni, hogy a személytelenebb változat is személyesebben és szexuálisan értelmezendő, amint azt teszik valakik az inerneten, hanem éppen ellenkezőleg. Más dolog az életrajz, és más dolog az irodalom: csak az olvasni közismerten nem tudó fafejű irodalomtörténészek keverik össze a kettőt, meg azok, akik hisznek nekik... (Aztán meg ottvannak a jószándékú dilettánsok, akik egyáltalán nem értenek semmit, még a lapos közhelyértelmezéseket sem, nem tudnak angolul és magyarul sem nagyon, de azt hiszik, hogy „intuitív képességeik” vannak, és ennek örvén összehalandzsáznak hetet-havat.)
Ami releváns itt, az a személytelenebb és senkinek személyesen el nem küldött változat. Ebben Isten, vagy Jézus (?), hívta költőnket, de annak nem akaródzott vele menni, amint az nem egy E. D.versből is egyértelműen kiderül.
Csakhogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogyan manapság látszik, amikor „a múltat végképp elsöpörni” akaró túlokos álentellektüelek még mindig a fejünkbe akarják manipulálni, hogy „Csak anyag van!”, amint azt egy elvtárs harsogta a fülembe ötvenöt évvel ezelőtt a budapesti (de inkább budai, Kútvölgyi úti) pártkórházban, közben ököllel verve az éjjeliszekrényt... Bármilyen szarkasztikusan hadakozik is jó pár versében Emily a vallás hívása ellen, nem olyan könnyű ellenállni annak, mint ahogyan a mindenre elszánt materialisták hiszik...