Dickinson, Emily: Lemérek minden Bánatot (I measure every Grief I meet Magyar nyelven)

I measure every Grief I meet
With narrow, probing, Eyes —
I wonder if It weighs like Mine —
Or has an Easier size.

I wonder if They bore it long —
Or did it just begin —
I could not tell the Date of Mine —
It feels so old a pain —

I wonder if it hurts to live —
And if They have to try —
And whether — could They choose between —
It would not be — to die —

I note that Some — gone patient long —
At length, renew their smile —
An imitation of a Light
That has so little Oil —

I wonder if when Years have piled —
Some Thousands — on the Harm —
That hurt them early — such a lapse
Could give them any Balm —

Or would they go on aching still
Through Centuries of Nerve —
Enlightened to a larger Pain —
In Contrast with the Love —

The Grieved — are many — I am told —
There is the various Cause —
Death — is but one — and comes but once —
And only nails the eyes —

There's Grief of Want — and Grief of Cold —
A sort they call "Despair" —
There's Banishment from native Eyes —
In sight of Native Air —

And though I may not guess the kind —
Correctly — yet to me
A piercing Comfort it affords
In passing Calvary —

To note the fashions — of the Cross —
And how they're mostly worn —
Still fascinated to presume
That Some — are like My Own —

Lemérek minden Bánatot
Vizsga szemekkel én —
Hogy Az vajon súlyosb-e vagy
Könnyebb mint az Enyém.

Hogy régóta nyögik-e Ők —
Vagy csak most született —
A Magamét azt nem tudom —
Az mindig ó s beteg —

Hogy fájdalmas-e élniük —
S választásuk van-e —
S ha van — az élet vagy pedig
A halál kellene —

Látom van Ki — elszenvedi —
S arcán újból — mosoly —
Olyan mint lámpában a Fény
Ha fogytán az Olaj —

Vajon ha látta sok-sok Év —
Mondjuk Ezer — a Kórt —
A korait — ily sok idő
Hozhat-e rájuk Írt —

Vagy továbbra is fájni fog
Idegszázadokon át —
Egy még nagyobb Kínt tárva fel —
Nem a Szerelemét —

Van — hallom — számos szenvedés —
Van rájuk számos Ok —
A Halál — az csak egyikük —
S mi az? — egyszer lezárt szemek —

Egy Kín a Kell — és egy a Tél —
S egy a „Reménytelen!” —
Nem érzel Szelet otthonit —
S nem Otthont lát a Szem —

S ha nem tudom is melyiket
Kell vígasztalnia —
Sajgó Vígasz az is, hogy ez
Múló Kálvária —

Felmérni mind ami Kereszt —
S hogy hogyan cipelik —
Lenyűgöző — mert azt hiszem
Enyém is némelyik —