Dickinson, Emily: (Nem fedtem fel: a dombtetőn) (I never told the buried gold 11 Magyar nyelven)
|
I never told the buried gold 11 (Angol)I never told the buried gold
|
(Nem fedtem fel: a dombtetőn) (Magyar)Nem fedtem fel: a dombtetőn Oly közel ott állt Az volt csak a szerezmény — Mi jó: a titkolózás? — Ha egy okos kioktat, A nap bizonyára megint az aranyló színeket „lopja el”, mint a „Like her the Saints retire — Akárcsak ő, lemennek” című, 1859-ben keletkezett versben , de itt (1858) a költő abszurdan humoros vagy humorosan abszurd módon konkrét eseményként kezeli és részletezi saját metaforáját, és vidáman elidőzik mellette. A nap itt nem csak lelopja az égről a színeket, hanem még el is ássa a dombtetőn és leguggolva (!) őrzi a lopott kincset, közben a költő ott áll mellette, annyira közel, hogy ha egy kígyó kettéharapná, megfelezné a karnyújtásnyi TÁVOLSÁGOT (!), akkor a nap elégetné Emily Dickinsont... (Az eredetiben egy lépés van Emily és a nap között, és ez "fék", átvitt értelemben; ha ezt a "féket" harapná ketté a kígyó, akkor volna eljátszva a túl kíváncsi költő élete. Miért éppen kígyó? Bizonyára azért, mert a kígyó vette rá őseinket, hogy egyenek a tudás fájáról.) A negyedik strófában a nap már minden teketória nélkül emberi lény, sőt konkrétan történelmi alak, Kidd kapitány, egy XVIII. századi kalóz, akit felakasztottak és legendák, dalok hőse lett. Kidd már indul is = már megy is le a nap, de az elásta kincs ott marad, és a költő hajlandó osztozni rajta egy, még őnála is dörzsöltebb alakkal... Szinte te: akárki, az olvasó, vagy az, akihez esetleg személyesen íródott a vers. Atropos: a sorsunk fonalát fonó moirák azaz párkák egyike. Ha okos tanácsadója beköpi vagy lóvá teszi Emilyt, akkor majd a Végzet fogja eldönteni, hogyan végződjék a kriminális naplemente... Mindez alighanem önirónia: E.D. a nevetségességig fokozza természeti jelenségnek a megszemélyesítését, saját maga egyik kedvenc költői eszközét.
|