Dickinson, Emily: (Olykor, gyilkosan, elvetem) (I sometimes drop it, for a Quick — 708 Magyar nyelven)
I sometimes drop it, for a Quick — 708 (Angol)I sometimes drop it, for a Quick —
|
(Olykor, gyilkosan, elvetem) (Magyar)Olykor, gyilkosan, elvetem Enyhít oly óriás Jajt Tébolytól — csillapul a Gaz Egy Zátony könnyen felkúszik Próbáljuk megfejteni mégis. Költőnk olykor elveti az élés ideáját, talán: azt a gondolatot, hogy ő él (?), és ez fájdalmas, húsbavágó, valaminek (alighanem a létnek) az elevenébe vágón fájdalmas állapotba hozza őt. (Ezt látszik jelenteni a „to a Quick”, bár nem biztos.) És ez a gyötrelmes állapot megnevezhetetlen, nevenincs gyönyör, a megismerés gyönyöre. Minek a megismeréséé? Gondolom, a halált ismeri meg ilymódon, tehát úgy, hogy halottnak képzeli, sőt a halálba szuggerálja magát. (?) ,Ez olyan óriási nyomorúságot képes vígasztalni, hogy az egész nap szaggatott’ (mit? kit?)... Attól szenvedne, hogy valami csökkenti a szenvedését? Paradoxon ide, paradoxon oda, ez már mégis csak hihetetlen, akármennyire lelki mazochista is költőnk. Szerintem ez itt inkább azt jelentheti, hogy az a nyomorúság olyan monstruózus, hogy annak némi vigasszal való enyhítésétől legalább le van tudva egy a gyötrelmes napok sokaságából, kvázi le van tépve egy lap a falinaptárból... (E.D. egyik verse úgy kezdődik, hogy „Segítség! Megint egy nap!”) Ha ez igaz, akkor még egy kis önirónikus groteszkség is el van itt bújtatva, mint nem egy Emily Dickinson-versben. (Hogy még nehezebb legyen kibogozni a jelentést: tear — (le)tépni — azt is jelenti, hogy könnyezni. Ekkora gyötrelmek közepette sokkal kézenfekvőbbnek látszik, hogy ezt jelenti itt, nem pedig egy merőben szimbolikus naptár egy merőben szimbolikus lapjának merőben szimbolikus leszakítását...) Alighanem ugyanez (önironikus groteszkség) mondható el a téboly-ról (ered.: delirium) is: nem csak a gazembert (azaz: a gazember halálfélelmét) csillapítja az az akasztófa alatt, hanem költőnk kínját is. Függőágy: saját agyafúrt gondolatkísérletét a függőágy passzív, mechanikus, agyat elzsongító bamba lengéséhez hasonlítja... és ez még a Paradicsomhoz is közel visz! Nesze neked, Paradicsom! A Csapás közeledik: alattomosan „kúszik fel” a zátony a tenger felszínének közelébe, de a matróznép ezt csak akkor veszi észre, amikor már késő. Ebben aligha hasonlít költőnkre a matróznép: ő folyton a majdani zátonyrafutás, mennykőcsapás gyötrelmes előérzetében él, sőt még türelmetlenül várja is, hogy csak jönne már... Más — Goethe, Ibsen, Bernard Shaw... — ilyen gondolatokból egész színdarabot írt volna. Neighs (nyerít, 3. strófa, 2. sor) helyett nighs (közel van) olvasandó. (Kiejtésük nem azonos; nighs jobban rímel a Pardise-zal.)
|