Dickinson, Emily: (Ha ő lett volna a Fagyöngy) (If she had been the Mistletoe 44 Magyar nyelven)

If she had been the Mistletoe
And I had been the Rose —
How gay upon your table
My velvet life to close —
Since I am of the Druid,
And she is of the dew —
I'll deck Tradition's buttonhole —
And send the Rose to you.

Ha ő lett volna a Fagyöngy
S a Rózsa én, igen —
Víg véget érne asztalodon
Én bársony-életem —
Őseim Druidák,
Ő meg él harmaton —
Díszítem ó gomblyukamat —
Neked Rózsám adom.
   
   
   
Bizonyos versen kívüli, E.D. magánéletére vonatkozó információk nélkül a vers tökéletesen érthetetlen volna, de jelentése azon információk ismeretében is inkább csak találgatható. Íme:

A verset egy bizonyos úrnak küldte Emily, roppantul tisztelte azt az urat, és talán szerelmes is volt belé. Az úr azonban nős volt. Az első és a hatodik sorbeli „ő” nőnemű, talán ő az úr felesége. Ha az a hölgy lett volna a fagyöngy, Emily pedig a rózsa, akkor Emily élhette volna végig és fejezhette volna be boldogan bársonyos életét az úr asztalán mintegy „egy váza vízben" („harmatban”), azaz: az illető úr feleségeként. A rózsa finom, bársonyos, mesterségesen kitenyésztett és termesztett kultúrvirág, kertben vagy kristályvázában a helye, a fagyöngy pedig zordon erdőkben él, zordon fák törzsén, és a régi, „törzsökös” pogány kelta vallásra, kultúrára emlékeztet, abban volt rituális szerepe. Emily saját magát a druidáktól, a kelta papoktól származtatja, azaz vadócnak, nem egészen az evilágra valónak tartja. Ezért nem a fagyöngyöt azaz saját magát küldi el az úrnak, hanem a rózsát: legyen csak boldog az az úr a hites feleségével. A fagyöngyöt Emily a saját gomblyukába tűzi, ered.: a tradíció gomblyukába. — Ha mindez igaz, akkor lehetne úgy is fordítani, hogy „Ha nőd lett volna a Fagyöngy".
   
   
   
(A vers 1858 körül keletkezett.)