Dickinson, Emily: (Vázámnál terheltebb Szemem —) (My Eye is fuller than my vase — 202 Magyar nyelven)

My Eye is fuller than my vase —
Her Cargo — is of Dew —
And still — my Heart — my Eye outweighs —
East India — for you!

Vázámnál terheltebb Szemem —
A Terhe — Harmata —
Szerelmem — nagyobb Rakomány —
Mint Kelet-India!
   
   
   
Már többször megpróbáltam — láthatólag sikertelenül — bebizonyítani, hogy noha Emily Dickinson versei többnyire nagyon nehezen érthető, gyakran nyilvánvalóan rejtvényszerű szövegkonstrukciók, gyakran meg sem fejthetők maradéktalanul, mindazonáltal sohasem érthetetlen halandzsák (mint számos mai „vers” és úgynevezett vers„fordítás”...). Mondataiból gyakran hagy ki a megértéshez szükséges kulcsszavakat: viszonyszókat, prepozíciókat sőt — mint itt is legitten látni fogjuk — olykor még teljes jelentésű szavakat (főneveket, igéket stb.) is: azokat oda kell képzelnünk, és hogy pontosan mit kell odaképzelnünk, az sokszor egyáltalán nem egyértelmű. Verseinek egyes helyei gyakran két- sőt többféleképpen is olvashatók. Emiatt E. D., ha nem a világ legnagyobb költője is, mindazonáltal a legérdekesebb, legizgalmasabb, legprovokatívabb költője, én legalábbis még nem botlottam nála izgalmasabba, pedig mi magyar anyanyelvűek aztán igazán el vagyunk kényeztetve olyan költőkkel, akik nem csak zseniálisak és mélyek, hanem még érdekesek, szórakoztatóak, színesek sőt tarkabarkák is.

E. D. sok verse merő rögtönzés, mint emez is; ha alkalmi, személyes rögtönzések, akkor még kevésbé érthetők, minthogy nem ismerjük azokat a körülményeket, amelyek ott bábáskodtak a szülőágy körül. De ennek a versnek a jelentése ilyen körülmények ismerete nélkül is kibogozható, csak egy kis logikát igényel, nem is túl sokat.

   
Az, hogy „szemem jobban teli van mint a vázám” (t.i. könnyel), az szentimentális túlzás, giccs. Ezt Emily Dickinson is tudta jól, ezt legitten bebizonyítom.  Szerintem az őnála százszor kevésbé szofisztikált Petőfi sem vette egészen komolyan saját magát, amikor azt írta, hogy „Teli van a Duna, Tán még ki is szalad, Szívemben is alig Fér meg az indulat”; hiszen mindez csak afféle komolytalan „költői duma”, hyperbola (túlzás), stilizálás, még maga a kifejezés, „kiszalad” a Duna, ahelyett, hogy kilép medréből, is amolyan parasztbácsisan somolygós és odakacsintó... De könnyben ázó szemet vízzel teli vázácskához hasonlítgatni, az paradox módon még sokkal groteszkabb túlzás, mint tengerhez vagy óriási folyamhoz hasonlítani... Még jó, hogy nem a levesesfazék vagy a felmosóvödör vízrakományához hasonlította.

Cargo = rakomány, hajó vagy más teherszállító eszköz rakománya, garantáltan nem jelent semmi egyebet. Nos, nyilvánvaló, hogy vázának nincs „rakománya”. Hogy a virágváza „rakománya” még harmat is, az meg már a képzavar határát súrolja. Nemegyszer fordul elő ez E. D. verseiben. Vannak olyan metaforái, amelyek a logika és a stilisztikai „szabályok” alapján képzavarosaknak minősíthetők,  mégis jók és költőiek groteszkségükben is. Olykor viszont nem jók, és ennek oka aligha lehet az, hogy E. D.-nak sántikált a stílusérzéke, hogy én is képzavarral éljek: az ilyen esetekben iróniát kell látnunk. Vagy más költők ügyetlenségein, esetleg elcsépelt fordulatain ironizál, vagy pedig saját magán. Szerintem itt a második esettel állunk szemben: ha egy költő olyan nagyon szerelmes és komolyan beszél, akkor nem elégszik meg olyan röpke és falvédőszerű kijelentéssel, hogy több a könnye mint a vázában a víz, pláne harmat, hanem ennél többet és jobbat mond az érzelmeiről. Versikénk ehhez a lapossághoz hozzátesz még egy metaforát, még sokkal túlzóbbat: ha ez a második metafora nem az elsőnek paródiája, hanem komolyan veendő, akkor végképp teljesen felesleges, naív és nevetséges. Mindez nem okvetlenül jelenti azt, hogy Emily nem volt igazán, halálosan szerelmes; csak azt, hogy még ebben az állapotban is képes volt distanciával szemlélni saját magát és nevetni saját szentimentális ömlengésén. Nem harsányan hahotázni, de nevetni, többékevésbé suba alatt, szordinósan.

Nem világos, hogyan kell olvasni a 3. és 4. sort. A 3., pusztán nyelvtani szempontból, olvasható úgy is, hogy „Szívem mindazonáltal túlszárnyalja túlterheltség dolgában a szememet”, meg úgy is, hogy „Szemem mindazonáltal túlszárnyalja a szívemet”, de valamiféle elementáris logika és józan ész alapján 99 %-ig biztosra vehető, hogy az első olvasatot kell elfogadnunk.

East India: ha az előző sorban nem állna két főnév, hanem csak egy, akkor az a főnév volna a mondat alanya, a tárgya pedig az „East India” (Keletindia): „Jobban meg van az terhelve, mint Keletindia.” Így viszont azt kell gondolnunk, hogy a „Keletindia” közbevetett szó, nem része a mondatszerkezetnek, a „for you” (= teérted, temiattad, a te kedvedért) pedig a Keletindiára vonatkozik, tehát hogy költőnk Keletindiába szerelmes... De hát ez teljesen lehetetlen, ezért ezt az értelmezést el kell vetnünk, noha pusztán nyelvtani, mondattani szempontból lehetséges. Mert hát mit neki Hekuba, mit neki Keletindia? Hogy' kerül a csizma az asztalra?

Lehet, hogy a nemfórsriftos dickinsoni mondatszerkezetben illetve mondatszerkezetfellazításban mégis csak mondattani tárgy a „Keletindia” is, a fentebb mondottak ellenére: „Szívem  túlterheltségben túlszárnyalja a szememet [és vagy: sőt] Keletindiát.”

Ennek azonban így sincs sok értelme, és ez baj, annak ellenére, hogy egyeseket az értelem hiánya egyáltalán nem szokott zavarni. 

„Cargo” = „rakomány”, főleg „hajórakomány”, semmi egyéb, és egyáltalán nem passzol a vázához. Ezért azt kell gondolnunk, hogy a „Keletindia” szón itt nem magát Keletindiát kell értenünk, hanem a „Keletindiai Társaságot”, illetve annak bármelyik szállítóhajóját. A Keletindiai Társaság a legkorábbi részvénytársaságok egyike és épp a leghíresebbike volt, méregdrága luxuscikkeket, fűszereket, ópiumot stb. exportált Ázsiából világszerte, hajókon. Ez plauzibilissá teszi azt az értelmezést, hogy „Súlyosságban/megterheltségben és »rakományának«  értékében szívem felülmúlja a Keletindiai Társaság bármelyik, drága árukkal megterhelt hajóját”, mégpedig „for you” azaz „teérted”, és ez a „teérted” nem Keletindiára vonatkozik, hanem valaki másra, nem tudjuk, hogy név szerint kire, és nem is fontos azt tudni. Valakire, akibe a szerző szerelmes volt.

(Tkp. gondolhatnánk arra is, hogy Emily szívének szerelemrakománya tényleg az egész Keletindia — sőt tulajdonképpen „Kelet-Indiák”: ez sokkal nagyobb, még Indonézia is benne van! — összes kincseit múlja felül, de a cargo = rakomány szó „szerényen” mindössze egy teherhajónyivá redukálja azon kincsek mennyiségét...)