Dickinson, Emily: (Feléd rohan Folyóm —) (My River runs to thee — 162 Magyar nyelven)
My River runs to thee — 162 (Angol)My River runs to thee —
|
(Feléd rohan Folyóm —) (Magyar)Feléd rohan Folyóm — Az első két értelmezés szerint kevésbé eredeti a vers befejezése, nem hoz új elemet.. Hogy kit vagy mit szimbolizál Tenger, az a versből nem derül ki; az, hogy tudható, kinek küldte el szerzője, az nem perdöntő. A tenger itt valaki vagy valami, akibe Emily beléomolni vágyik: lehet az valmely személy, vagy Isten, vagy valami Világszellem, mindegy; a költő vágyainak netovábbja. A vers ezen kívül — sőt elsősorban — vers, kristályszerű formába tömörített gondolat; bár itt, egyszerűsége miatt, pusztán vers„csinálási" ujjgyakorlatnak is tekinthető. Ezt az is alátámasztja, hogy ugyanaz a rím nem kevesebb mint öt sor végén szerepel (reply, ejtsd: ripláj — graciously, ejtsd: grésöszli is rímnek számít), bár meg kell jegyezni, hogy anglul megközelítőleg sem lehet olyan változatos módon rímelni, mint magyarul; thee — me stb. kiváltképpen kézenfekvő, sztereotip, egyáltalán nem váratlan rímek. A rímelés ennek ellenére elsőrangú fontosságú eleme minden jó versnek, ha rímel az a vers; az ún. „mondanivaló” többnyire nem elsőrangú fontosságú eleme, még ha az is a legszembeszökőbb eleme. Ezért rímes verset az esetek túlnyomó többégében rímesen kell magyar verssé fordítani, annak ellenére, hogy jellegében és hatásában olyannyira különböző az angol meg a magyar rímelés. Rímek nélkül fordítani rímes verset, az nem sokban különbözik a nyersfordítástól, és minden ok nélkül eltér a több mint két évszázados magyar versfordítási hagyománytól, ettől a nagyon tiszteletreméltó és eléggé sikeres hagyománytól. Magyarul könnyű jól, de legalábbis elfogadhatóan rímelni; aki nem képes rá, az tegye le a lantot, nyugodjék. (De meg kell jegyezni: ha a sorok utolsó magánhangzója azonos, az még nem magyar rím, az még nem is magyar asszonánc, amint azt a dilettánsok hiszik; a mássalhangzók között is kell lennie valamiféle, pontos szabályokba nem foglalható hasonlóságnak, összecsengésnek. Elsősorban fül kell ehhez is. — Az egyébként jószándékú dilettánsok további jellemzője, hogy nem hallják az ún. hímrím és nőrím közötti különbséget. Akiknek füleik vagynak, azoknak füleit sérti hímrím és nőrím összerímeltetése. A dilettáns nem tudja, mi az a hímrím meg a nőrím, és nem is érdekli. Az, hogy „A nép uralkodni fog a költészetben", az Petőfi szerint sem jelentette azt, hogy a dilettánsnak kell uralkodnia a költészetben, ő maga sem volt dilettáns egyáltalán.)
|