Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dickinson, Emily: A sejtelem az a nyúlós árny a gyepen (Presentiment is that long shadow on the lawn Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja

Presentiment is that long shadow on the lawn (Angol)

Presentiment is that long shadow on the lawn
Indicative that suns go down ;
The notice to the startled grass
That darkness is about to pass.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://en.wikisource.org/wiki/ Presentiment_is_that_long_shadow

A sejtelem az a nyúlós árny a gyepen (Magyar)

A sejtelem az a nyúlós árny a gyepen
Mely közli hogy mi nap, lemegyen;
A riadt fűnek átirat:
A sötétség el nem marad.

    

    Alternatív fordítás:

     

A sejtelem az a nyúlós árny a gyepen
Mely közli hogy mi nap, lemegyen;
A riadt fűnek átirat:
Hogy a sötétség megy marad.

       

    Szó szerinti fordítás:

    
Az előérzet az a hosszú árnyék a gyepen
Mely annak a jele/arra mutat, hogy a napok lemennek;
Az elképedt fűnek szóló értesítés/közlés/átirat
Hogy már küszöbön áll a sötétség (besötétedés).

         

E. Dickinson sűrűn él absztrakt, nem szemléletes, főleg latin eredetű szavakkal. Igaz, hogy az ilyen „inteligencs” szavak használata angolul sokkal kevésbé kelti azt a benyomást, hogy nem versbe valók, mint magyarul, de ez az „indicative” meg a „notice” érzésem szerint már angol versben is „túlzás” (bár hozzá kell tennem, hogy távolról sem tudok anyanyelvi szinten angolul): úgy érzem, hogy ezek szinte már emberidegen, költőietlen, hivatalos és „bürokratikus” szavak.

A vers „képmutatóan” tehát ironikusan úgy tesz, mintha csak definiálni akarna egy fogalmat, jelen esetben az „előérzet” fogalmát. Nem egy ilyen „fogalomdefiniálgató”, filozofálgató E.D.-vers van. De a helyzet az, hogy az előérzet NEM árnyék, csak hasonlít rá, tehát ez nem definíció, hanem költői hasonlat, a látszat és a „hivatalos” szavak ellenére.

Ám ha jól belegondolunk, az árnyék MÉG CSAK NEM IS HASONLÍT egyáltalán az előérzetre! Az előérzet oka homályos, nehezen megfogható, az árnyék oka ezzel szemben a lehető legegyszerűbb és legkevésbé titokzatos ok. Hogy a hosszú árnyékok késő délután arra mutatnak, hogy a nap megy már lefele és nemsokára sötét lesz, az nem előérzet, hanem szimpla tapasztalati tény, még ha a látvány szépsége, fenségessége lírai hangulatba ringatja is a szemlélőt. ÉRTESÍTÉST (!) küldeni az „elképedt” (esetleg: „aggódó”) fűnek arról, hogy mindjárt beáll a sötétség, az nem sokkal kevésbé nevetséges, mint az volna, ha egy Hivatal küldene előzetes értesítést, átiratot (notice) ugyanerről egy másik Hivatalnak... A verset LEHET ironikusnak olvasni, mint pl. az időnként romantikusan rajongó, időnként hidegen szkeptikus Heinének ezt a versét:

A kisasszony állt a parton
búbánattal tele,
szivét a rózsa alkony
látványa nyügözte le.

Kisasszony, ez ócska viccre
kár igazán a könny:
lemegy a nap emitt, de
ott hátul visszajön.

        (Lator László fordítása)

     

Csakhogy Emily Dickinson versei távolról sem olyan (laposan) egyértelműek, mint Heine versei.

Először is nem azt mondja, hogy a nap lemegy, hanem hogy „a napOK lemenNEK”. A „napok” talán nem jelenti itt azt, hogy „a csillagok”, noha azt már Emily Dickinson korában is tudta a tudományos világ, hogy a nap csillag és hogy a csillagok napok, hanem azt, hogy a Nap, ez a mi napunk, MINDEN NAP lemegy. (Ezért áll a fordításban az, hogy „(a)mi nap (, az) lemegy”, noha ez nincs benne ilyen explicite az eredetiben, de szerintem nyugodtan benne lehetne.)

Az árnyék, noha közönséges, sztreotip sőt automatikus mindennapi tapasztalat, mégis eléggé lenyűgöző jelenség, és E.D. nem is mondja Heine szimplifikáló modorában, hogy aki ilyennek látja, az fafejű álmodozó. Az árnyékot látták már az ember negatív alteregójának is; egyáltalán az árnyék A FÉNY HIÁNYA, amit a tárgyak okoznak, és amit mi emberek is okozunk... Mindez nincs benne a versben, de minthogy a hasonlat annyira INADEKVÁT, gondolhatunk mindenfélére. Arra is (bár ez is kézenfekvő), hogy a naplemente a halálra emlékeztet, tehát hogy ’az árnyék, amely a fény hiánya, közeli halált sejtet”. Vagyis hogy átvitt értelemben valamilyen fénynek (= megvilágosodásnak? tudásnak? vallási hitnek?) a HIÁNYA a halál árnyékát vetíti előre; ez a halál nem okvetlenül fizikai halál.

Okoskodjunk tovább, okoskodjuk túl ezt a túlokos költőt az ő saját túlszofisztikált, túlcsavaroseszű modorában.

Nos: A hosszú árnyékok egyáltalán nem csak a naplementére jellemzőek, hanem A NAPKELTÉRE IS! Feltételezhető ugyan, hogy ilyen skizoid alkat, mint Emily, nem hajnalban szokott sétálgatni a gyepen, hanem este, mivel éjfél után fekszik le és reggel tíz-tizenegy óra előtt nem képes kimászni az ágyból; de ha ilyen szuperracionális feje van, akkor nem feledkezhet meg róla, hogy az árnyékok hajnalban is ugyanolyan hosszúak, mint alkonyatkor..., tehát hogy szimbolizálhatják azok a feltámadást is, nem csak a halált!...

Az érdekes az, hogy ez tulajdonképen bele is olvasható a versbe. Bele bizony. Nem tartom kizárt dolognak, hogy gondolt is erre ez a csavaroseszű Emily, ez a szofista filozófus. Sőt hogy talán még be is akarta csapni esetleges olvasóit, noha aligha gondolta szegény, hogy valaha is olvasni fogja valaki az ő "közölhetetlenül", nyomdafestéket nem tűrően bizarr és érthetetlen verseit...

Nézzük csak. A vers utolsó szava, „PASS”, ezer különböző dolgot jelent, nem csak azt, hogy valami „megtörténik, beáll”, hanem többek között ennek az ellenkezőjét is, ti. azt is, hogy „ELMÚLIK. Tehát könnyen meglehet, hogy az „átirat” egyáltalán nem azt közli a fűvel, hogy mindjárt beáll a sötétség  elvégre az a fű éppen ettől „fél”, ezt teljesen fölösleges közölni vele , hanem éppen ellenkezőleg azt, hogy az árnyékok megnyúlása NEM CSAK a nap küszöbön álló lemenését jelenti, hanem holnapi FELKELTÉT (is)! — vagyis tulajdonképpen valami hasonlót, legalábbis látszólag hasonlót, mint amit Heine mond annak az ábrándos kisasszonynak...

Csakhogy Emily ezt nem olyan kiábrándítóan lapos és egyértelmű STÍLUSBAN mondja... És ez óriási különbség. Si duo dicunt idem, non est idem: Ha két ember mondja UGYANAZT, az NEM UGYANAZ. Nagyon nem ugyanaz! Egészen más, lényegileg más...

Ha mindez igaz, akkor viszont így kell fordítani  a verset: 

   

A sejtelem az a nyúlós árny a gyepen
Mely közli hogy mi nap, lemegyen;
A riadt fűnek átirat:
Hogy a sötétség nem marad.

   

(Egyáltalán nem biztos, hogy Emily ezt tényleg így gondolta. Lehet, hogy holnap küld nekem egy átiratot a sírjából: "Gondolta a fene"... De gondolható így is, a PASS szó kétértelműsége miatt. Kár, hogy a fordítás nem kétértelmű, kétszer kell lefordítani ezt a rejtvényt, hogy egyszer rendesen le legyen fordítva...

Esetleg lehetne így:

Hogy a sötétség megy marad.

Ez így eléggé dickinsonosan érthetetlen de elvileg megfejthető volna, csak fordított sorrendben sugallná az eseményeket: először azt, hogy "ne búsulj, fű, holnap visszajön a fény", és utána azt, hogy "de azért ne örülj, fű, nehogy azt hidd, hogy az a sötétség végleg megszűnik: holnap este megint visszajön". 

Azt hiszem, ezzel sikerült túlszofisztikálnom ezt az aranyos ördöngős hölgyet...

Nyúlós árny. Az eredetiben csak: Hosszú árny. Csakhogy van ott egy alliteráció: Long Lawn. Ez is szuggerál valamit. Ha nem lehet átmenteni a fordításba az alliterációt, akkor nem kell erőltetni, jó az a vers anélkül is. De ha lehet, miért ne? „Nyúlós árny” az ugyan nem alliteráció, de megismétlődik benne két NY-betű. Minden ilyesmi nagyon fontos a költészetben, és épp az ilyesmit nem képesek felfogni a lelkes dilettáns versfordítók, akik csak az „eszmei mondanivalóra” koncentrálnak, noha többnyire abból se értenek semmit. Akiknek füleik vagynak, hallják.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap