Dickinson, Emily: (Lant, el veled!) (Put up my lute! 261 Magyar nyelven)

Put up my lute!
What of — my Music!
Since the sole ear I cared to charm —
Passive — as Granite — laps My Music —
Sobbing — will suit — as well as psalm!

Would but the "Memnon" of the Desert —
Teach me the strain
That vanquished Him —
When He — surrendered to the Sunrise —
Maybe — that — would awaken — them!

Lant, el veled!
Mire jó — Zeném!
Egy fülnek szántam s az a fül —
Mint kuka — Gránit — nyalja fel —
Mindegy — zokog-e — vagy derül!

Nekem „Memnon”-ja Sivatagnak
Mondja meg azt
Mi a hatás —
Rengett s zengett — kitéve Napnak —
Az — ébreszti fel őket — semmi más!
   
   
   
Put up my lute = I put up my lute = lantomat félretettem.

A 3.-4. sor „dupla képzavar”: 1. a zenét nem lehet felnyalni, 2. a fül nem tud nyalni. Ez nyilvánvaló groszteszk gúnyolódás: az az egyetlen egy valaki, akinek a verseit szánta Emily, csak úgy „lefetyeli” őket, mint macska a tejet: semmit sem ért belőlük, vagy mindegy neki, hogy mi van bennük, zokogás-e vagy derülés, az eredetiben: „zsoltár".

Strain. Szójáték; azt is jelenti, hogy „feszültség, megerőltetés” stb., meg azt is, hogy „dallam”, itt mind a kettőt egyszerre.

Memnon: óriási egyiptomi kőszobor, földrengés törte ketté, és attól fogva minden napkeltekor „énekelt”, zúgott, alighanem a hirtelen felmelegedés hatására. Csak az a szobor taníthatja meg Emilynek, hogyan rázhatja fel „őket” azaz a verseket nem értő borfülűeket. (Itt kiderül, hogy nem csak egy botfül van, hanem több is, ha ugyan nem psztán azért áll itt egyszerre csak többes szám, mert az „egy fül” tulajdonképpen két fül...)
   
   
   
A vers 1861 körül keletkezett.