Dickinson, Emily: A Vas-Úti Járgány (The-Railway-Train Magyar nyelven)

I like to see it lap the miles,
And lick the valleys up,
And stop to feed itself at tanks;
And then, prodigious, step

Around a pile of mountains,
And, supercilious, peer
In shanties by the sides of roads;
And then a quarry pare

To fit its sides, and crawl between,
Complaining all the while
In horrid, hooting stanza;
Then chase itself down the hill

And neigh like Boanerges;
Then, punctual as a star,
Stop - docile and omnipotent -
At its own stable door.

Hogy mérföldeket nyel, de szép,
Hogy felnyal völgyeket,
Hogy iszogatni meg-megáll;
Hogy nem túl nagy falat

Az sem, ha hegybe botlik,
Fennhéjázón lenéz
Minden útszéli kalyibát;
Aztán meg ott van az

A sziklafal, s már mászna rá,
Pedig már nyög, zihál
Visító verssorokban;
Nyerítve lefelé lohol

Mint Góg, a demagóg, úgy;
S megáll ólja mögött —
Kezes — noha mindenható —
S kipányvázza magát.

    
“S már mászna rá”, ti. a sziklafalra. Az eredeti ezt nem mondja, csak azt, hogy ‘aztán [látom] amint nyesi le a kőfejtőt, hogy kétoldalt épp hozzásímuljanak a kőfalak, és ő közöttük kúszik tova’. Az eredeti kép visszafogottabb, ugyanakkor agyafúrtabb, körmönfontabb, mint a fordításé. Magyar vers mindig nagyotmondóbb, nagyobbatmondó, és kevésbé absztrakt és kevésbé összetett egy angol versnél, és képszerűbb és markánsabb nála. (De azért az nem biztos, hogy mindig “belevalóbbá”, színesebbé kell tenni az angol verset, ha magyarra fordítjuk. Alighanem nem kellene. De ez többnyire elkerülhetetlen, ha nem akarjuk, hogy a fordítás szürke és érdektelen legyen a magyar fül és agy számára... A legtöbb fordítás többékevésbé pontos, de szürke és lapos, hogy az értelmetlen, zavaros sőt halandzsaszerű dilettáns fordításokról ne is beszéljünk.)

“Mint Góg, a demagóg.” Az eredetiben: mint Boanerges. Ez a szó az Újszövetségből származik, és azt jelenti, hogy "nagyhangú, harsány szónok" (ered,: “mennydörgő”), de itt aligha céloz a vers az Újszövetségre, inkább csak valami váratlan, ritka és furcsán sőt talán bizarrul és komikusan hangzó de azért úgy-ahogy ismert vagy ismerhető szót biggyeszt ide. A “Góg” és a “Magóg” név is a Bibliából származik; e nevek, szavak konnotációja nem egyértelmű. Góg = kb. ‘valami abszolút rossz; ősellenség’, de ez itt éppúgy nem fontos konnotáció, mint az eredeti versben a Boanerges név bibliai konnotációja.

Kipányvázza magát. Ered.: ‘mintha a saját istállójának ajtaja előtt [állna meg]’.


Érdekes, hogy a mozdonyból égbegomolygó gőz- és füstfellegeket nem vette bele versébe Emily, pedig könnyen vetíthető beléjük mindenféle pokol- vagy rontásszimbólum, vagy akár pozitív képzettársítás is. Lehet, hogy éppen azért nem vetítette bele őket, mert könnyen vetíthetők bele, tehát őneki az nem volna eléggé váratlan és excentrikus... (Ezzel egyáltalán nem azt akarom mondni, hogy E.D. keresetten, mesterkélten excentrikus, eredetieskedő.) Vonat-versből Oscar Wilde aligha hagyta volna ki a füstöt, a füstfelhőt, de őt csak a puszta látvány érdekelte volna.

Emez “elméletemnek” sajnos ellentmond az, hogy Petőfi sem vette bele a vonatfüstöt “Vasúton” című versébe, bár ez még hagyján; de még a szuperszimbolikus Ady sem vette be “Magyar síkon nagy iramban át Ha nyargal a gőzös velem” kezdetű versébe. De Tóth Árpád, úgy látszik, bevette:

Ó, az az éj, nagy fekete lován
Lobogó, fehér felhőburnuszával,
Mint komor arab üget tétován,
S örök társam a Szaharákon által...

(“Vízió a vonat ablakából”). Lehet, hogy a fekete ló itt a vonat, a fehér felhőburnusz pedig az a gőz, amit a gőzmozdonyok nem is olyan rég még ki-kipöfögtek magukból.