Dickinson, Emily: A Bíró mind Bagoly — (The Judge is like the Owl — 699 Magyar nyelven)
|
The Judge is like the Owl — 699 (Angol)The Judge is like the Owl —
|
A Bíró mind Bagoly — (Magyar)A Bíró mind Bagoly — Amely Utamba dőlt — A lakbér nem magas — Épít — feltehetőleg: Fészket rak. Gyanta — ered.: borostyán. A borostyán megkövült gyanta. A párkány utamba dőlt. Lehet, hogy Emily az ablakon át szeretett volna kilopózni a csűrbe, az ablakpárkány pedig lejtős volt. Hogy ez miért fontos, azt nem tudom, de lehet, hogy majd még eszembe jut valami. Azt sem értem, miért hiábavaló a csűr, ha nem szolgál lakhelyül a megszólított illetőnek. (Ki az?) Ha szereti, akkor miért a csűrben akarja elszállásolni, miért nem a vendégszobában? Csak nem valami gáláns és titkos kalandra számított abban a csűrben, azért is közlekedett (volna) az ablakon át?... Refrénje — ered.: „kedvenc v. népszerű refrénje”. Lehet, hogy ez csupán annyit jelent, hogy a feltételezett gáláns kalandhoz csak a bagoly "énekelhet" majd, mert az éjjeli madár, de valami szimpatikusabb, szerelempárti madár, csalogány, rigó, fülemüle, az nem. Lehet, hogy a bölcs bagoly helyteleníti a titkos éjszakai találkát, és ebben hasonlít rá az ugyancsak bölcs Bíró, átvitt értelemben azok a józan, megfontolt emberek, akik helytelenítik a titkos éjszakai találkákat, és egyáltalán mindenbe belehuhognak, ami jó... Lehet, hogy azért áll ott "refrénje", sőt "népszerű" azaz elcsépelt refrénje: az unalomig litániázzák a bölcsességeiket. Azt olvasom az interneten, hogy a Tölgyfa is az erkölcs, az önmegtartóztatás és a bölcs megfontoltság szimbóluma. Alighanem a borostyán is szimbolizál valamit, de nem tudom, mit. A bagoly a természet ölén fészkel, vén tölgyesekben, minden ifjonti könnyűvérűséget helytelenítő bölcs fák között. A bagolymódra huhogó „Bírók” azaz (tölgy)fafejű erkölcscsőszök nem a természetben hanem házakban laknak, ahol az ember nem mászkálhat szabadon ki-be ahol akar, hanem csak az erre a célra előirányozott ajtókon át; erre a célra már az ablaknyílás sem igazán megfelelő. A gáláns kalndokat azonban, úgy látszik, a természet (bagoly, tölgy) is éppúgy elítéli, mint a természetellenesen kockaalakú ház és benne a kockafejű erkölcscsősz. Ez eléggé váratlan és paradoxális vélemény volna, de Emily Dickinson verseiban inkább az a váratlan, ami nem paradoxális... Ő sok mindent megkérdőjelez, de az anyatermészetről sincs egyértelműen jó véleménye. Lehet, hogy ha a fenti interpretációt úgy kezdtem volna, hogy „Ezzel a költő azt akarta mondani...”, akkor Emily Dickinson ugyanazt reagálná erre, mint Arany János: „Akarta a fene.” Lehet, hogy tényleg nem akart mondani vele semmi mást, mint amit mondott, ami fekete-fehéren oda van írva. A vers ennek ellenére (még a költő akarata ellenére is) sugalmazhat valamit, talán éppen azt, vagy valami hasonlót, amit kicsűrtem-csavartam belőle. Rejtvényszerűsége miatt mindenesetre rejtvényfejtésre ingerel.
|