Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dickinson, Emily: (Süllyedt — süllyedt a Nap — leért!) (The Sun kept stooping — stooping — low! 152 Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja

The Sun kept stooping — stooping — low! 152 (Angol)

The Sun kept stooping — stooping — low!
The Hills to meet him rose!
On his side, what Transaction!
On their side, what Repose!

Deeper and deeper grew the stain
Upon the window pane —
Thicker and thicker stood the feet
Until the Tyrian

Was crowded dense with Armies —
So gay, so Brigadier —
That I felt martial stirrings
Who once the Cockade wore —

Charged from my chimney corner —
But Nobody was there!



FeltöltőFűri Mária
Az idézet forrásahttps://en.wikisource.org/wiki

(Süllyedt — süllyedt a Nap — leért!) (Magyar)

Süllyedt — süllyedt a Nap — leért!
Hogy rózsálljon mi Domb!
Részéről — remek Ügylet!
Részükről — Nyugalom!

Mind mélyebb — mélyebb lett a folt
Az ablaküvegen —
Mind sűrűbb lett a hadiláb
Amíg a bíbor szín

Le lett gyűrve Rohammal —
Brigadéros Roham —
De úgy hogy hadilázban égett
Hajdan kokárdás gomblyukam —

Támadtam voln’ a kályhasutból —
De nem volt kire! Hm!



Mind sűrűbb lett a hadiláb: Gondolom, a költő is tudta jól, hogy ez nem jó metafora, mert a bealkonyuló égen semmi sem emlékeztet egyáltalán rohamozó katonalábakra. Ami egyre sűrűbb, az a sötétség, az éj. Nem is metafora ez, hanem humorizálás, talán ön-paródia: azért vannak lábai a bíbor pírt legyőző éjnek, mert lejjebb hadseregnek (a fordításban brigadérosi rohamnak) sőt hadseregeknek lesz nyilvánítva; ez metaforának metafora, de enyhén abszurd, enyhén humoros metafora. A két utolsó sor e „költészeti tréfa” csattanója. Viccmagyarázatom sajnos lelövi a poént, de hát mit van mit tenni, ha egyszer van, akinek meg kell magyarázni...

Nyilván Emily valamiféle hajdani közéleti lelkesedésére utal önirónikusan a kokárda meg az, hogy úgymond még most is viszket a talpa, csatábamehetnékje van...
  
   
   
(A vers 1860 körül keletkezett.)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap