Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dickinson, Emily: (A saru vidámabb saru —) (The feet of people walking home - 7 Magyar nyelven)

Dickinson, Emily portréja

The feet of people walking home - 7 (Angol)

The feet of people walking home -
With gayer sandals go -
The Crocus, till she rises
The Vassal of the snow -

The lips at Hallelujah
Long years of practise bore -
Till bye and bye these Bargemen
Walked singing, on the shore.

Pearls are the Diver's farthings -
Extorted form the sea -
Pinions - the Seraph's wagon -
Pedestrian once - as we -

Night is the morning's Canvas
Larceny - Legacy.
Death, but our rapt attention
To immortality.

My figures fail to tell me
How far the village lies
Whose peasants are the angels -
Whose Cantons dot the skies -

My Classics vail their faces -
My faith that dark adores -
Which from it's solemn abbeys
Such resurrection pours -

(Version 4)



FeltöltőFűri Mária
Az idézet forrásahttps://en.wikisource.org/wiki/ The_feet_of_people_walking_home

(A saru vidámabb saru —) (Magyar)

   
A saru vidámabb saru —
A láb ha megy haza —
A Sáfrány, míg ki nem tör,
A hó Vazallusa.

Halleluját sok ajkon
Gyakorol sok-sok év —
S a matróznép a végén
Dalolva partra lép.

A Gyöngyhalász a víztől
Kicsikar pár garast —
Szárny — léghajós az Angyal —
Valaha gyalogos —

Hajnalnak éj a Vászna,
Orgazdánál lelé.
A Halál elragadtatásunk
Az öröklét felé.

Meg nem mondják a számok
A falu messze-e
Hol angyal a parasztság —
S az ég a Vármegye —

Könyveim arca álarc —
Árnyat imád hitem—
Fennkölt kolostorából
Feltámadás terem —
   
   
   
A vers nem csak eredeti, hanem helyenként sokkírozóan groteszk is. Apró szentképecskékkel ábrázolja azt a nem eredeti gondolatot, hogy a földi élet a halál utáni halhatatlanság előkészítése, és hogy a halál a földi lét rabságából — „jobbágyságából”, egy „vazallusi viszonyból” — való kiszabadulás. A hasonlóság némely esetekben szuggesztív, de máskor nem világos és erőltetett. Naív, vagy ál-naív dolog lábbal és saruval ábrázolni a mennyországba, igazi honunkba való visszatérésünket, de legalább nem sztreotip... Egyébként a saru pozitív emblémaként jelenik meg a Bibliában; az meg, hogy a saru „vidám” tulajdonképpen megszűnteti, visszájára fordítja a naívságot. Nem világos, hogyan illenek ide a gyöngyhalász garasai; még ha legalább kincset találna, de a „kincs” Emily Dickinson szemében elkoptatott szimbólum (közel 1800 versében mindössze ötször fordul elő, meg egy-két szinonímája itt-ott). Hogy az angyal korábban gyalogos volt, odafent pedig a szárnya a kocsija (ez áll az eredetiben), az humoros. A legszuggesztívabb az, hogy a hajnal az az éj-vászonra festett kép; ráadásul lopott vagy rabolt vászonra, és ezt a lopott vásznat még örökül is hagyták (nincs odaírva, hogy kinek, de persze nem nehéz kitalálni). — Az utolsóelőtti versszak azt mondja, hogy a „falu” kantonjai (= kb. megyéi, körzetei) csillagokkal pöttyözik az eget. Szerintem ez képzavar,
   
   
   
(A vers 1858 körül keletkezett.)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap