Dickinson, Emily: Írj! Barátném, írj! (Write! Comrade, write! 4 Magyar nyelven)

On this wondrous sea
Sailing silently,
Ho! Pilot, ho!
Knowest thou the shore
Where no breakers roar -
Where the storm is o'er?

In the peaceful west
Many the sails at rest -
The anchors fast -
Thither I pilot thee -
Land Ho! Eternity!
Ashore at last!

(Version 1)

Ím varázs-vizen
Siklunk sebesen.
Hé, Kormányos!
Tudod, hol a part
Mit zaj nem zavart
S nem ismer vihart?

Nyugat nesztelen
Vitorla mind pihen —
A horgony vár —
Föld! Föld! Örök Rögök!
Veled ott kikötök —
Part végre már! 

   
   
(Nem fontos megjegyzés: Azt hittem volna, hogy a „ho” szó rímel a shore-ral, roar-ral meg o’er-ral, de úgy látszik, amerikai fül nem érzi rímnek az ilyet (az olyant, mint pl. more és so), még „ferde rímnek” (slant ryhme-nak, off-rhyme-nak) sem, pedig az a szóvégi „R” alig hallatszik, sőt még az angol fül sem érzi rímnek, pedig Angliában aztán egyáltalán nem hallatszik a szóvégi „R”, legalábbis a mi magyar fülünk nem hallja; az angol fül, úgy látszik, „odahallja”. Olyasmit, mint door — there — Troubadour, legalább ferde rímnek tartanak, pedig ott a magánhangzók még csak nem is hasonlítanak egymásra. Azt gondolom, hogy ez az íráskép miatt lehet így: mivel az R mássalhangzó, és le van írva, hiánya angol anyanyelvűek fülében kizárja olyan szóval való rímelésének érzetét, amelynek a végén nincs leírva R betű, akkor is, ha az a két szó szinte ugyanúgy hangzik. Olyan ez, mint „a szemnek szóló rím” (eye rhyme) visszája: by (báj) — Philosophy (filoszofi) rímnek számít, pedig nem is csengenek össze; lore és low nem számít rímnek, pedig majdnem ugyanúgy hangzanak. Magyar fül számára furcsa mindez.) (MoRn — down és hasonlók rímnek számítanak: ott az R nem az utolsó hang, pontosabban „nemhang"...)
   
   
(A vers az 1853-as évből való.)