Dickinson, Emily: A 'Remény' soktollú szerzet [verstani jegyzettel kísért fordítás] ('Hope' is the thing with feathers Magyar nyelven)

'Hope' is the thing with feathers—
That perches in the soul—
And sings the tune without the words—
And never stops—at all—

And sweetest—in the Gale—is heard—
And sore must be the storm—
That could abash the little Bird
That kept so many warm—

I've heard it in the chillest land—
And on the strangest Sea—
Yet, never, in Extremity,
It asked a crumb—of Me.

’Remény’ — soktollu szerzet —
A lélek a hona — 
Költ ő — de dallamot szerez — 
S nem hallgat el — soha —

Legjobban — Szélben — hallhatod — 
S vad legyen a vihar
Túlharsogni kis Madarat
Meleg szárnyaival — 

A legdermesztőbb havakon
S legfurcsább tengeren
Hallottam, s Bajban sem, sosem
Kérte el kenyerem.
   

...............................................     
Megjegyzés. Az egyes versszakok prozódiai rendje: 4 – 3 – 4 – 3 jambus; ettől a legelső sor eltér, négy jambus helyett csak három és fél van benne, hiányzik a végéről egy fél versláb (egy hangsúlyos szótag). Lehet, sőt valószínű, hogy a feathers – words így is rímnek tekintendő; úgy látszik, az angol fül ezt elfogadja. A magyar fül nem fogadja el, csak a dilettáns fordítók füle: hímrím és nőrím összerímeltetése dillettantizmusra vall, amint azt Illyés Gyula is megjegyzi, de prozódiai előtanulmányok nélkül is hallani kellene, hogy az nem rím. A fenti fordításban a „szerzet – szerez” nem rím!!; sajnos a Magyarul Bábelben hasábjain nagyon sok ilyen „nemrím” éktelenkedik a sorok végén és ront el még elég jó fordításokat is.

(Az első sor, 'Hope' is the thing with feathers, az angolok számára 1 trocheus + 2 jambus + egy hangsúlytalan fél versláb, de ez csak elnevezés kérdése. Ilyen sorkezdet megengedhető az angol jambikus versben, számtalan ilyen sorkezdet található; a vers ettől még jambikus vers marad.)

Tehát a feathers – words minden bizonnyal rímnek tekintendő, a vers „intenciója” szerint ez rím, mivel a második strófában egyértelműen összerímel az 1. és a 3. sor; bár ennek ellentmond az, hogy a harmadik strófában „nem jön ki”, nem valósul meg az A–B–A–B rímképlet (hanem X–A–A–A -t találunk ott). A szabályosság ilyetén módon való megsértése gyakori dolog Emily Dickinson verseiben. (Az A–B–A–B rímképlet nagyon gyakori, az X–A–A–A nagyon ritka, tehát az első a szabályos, a második a kivétel.) –

Az, hogy a rímelő szavak magánhangzója nem azonos, nem mond ellent ennek: van olyan angol rím – slant rhyme a neve –, amelyben csak az utolsó mássalhangzó azonos. Éppen Emily Dickinson verseiben található szép számmal ilyen rím (Yeats is él vele). Rímillúziónak is nevezhetjük magyarul.(Tágabb értelemben más nem-tökéletes összehangzásokat is neveznek slant rhyme-nak. Ezek azonban nem hasonlítanak arra, amit magyarul mint "rím"-et használunk és emlegetünk, noha a magyarban sincs megkövetelve a rímelő szótagok összes mássalhangzóinak tökéletes azonossága: ugyanis a magánhangzó(k) azonossága a magyarban meg van követelve.)  Fordításban lehet ezt utánozni, de a magyar fül aligha fogja rímnek hallani. Mindazonáltal, hogy mégis érzékeltessek valamit a versnek ebből a formai sajátosságából, odaírtam azt a fránya „szerzet – szerez”-t a sorok végére, de aggálytól kínozva. Ezért még egyszer hangsúlyozom, dilettáns fordítóink fülébe mint figyelmeztetést harsogandó, hogy ez nem rím!! Ha mégis rímet akarnánk odabiggyeszteni, akkor az csak igazi magyar rím lehetne; a szabálytalan (ereszkedő azaz hangsúlytalan végződésű) első sort meg kellene toldani egy szótaggal, pl. a jelen esetben pofonegyszerűen a kézenfekvő „ez” szócska odaillesztésével :

’Remény’ — soktollu szerzet ez —
(...)
Költ ő — de dallamot szerez —

Ez tökéletes magyar rím volna.

Az első versszak alternatív fordítása:
   
A ’Remény’ tollas állat —
A lélek a hona 
Dallamot szól nem szöveget —

Így azonos a két szó utolsó mássalhangzója, de mint mondtam, a magyarban ez akkor is irreleváns volna, ha mindkét sorzárlat azonos lenne: vagy mind a kettő emelkedő (u – azaz x X), vagy mind a kettő ereszkedő (u — | u ,   u — | x).

"Szerez" helyett állhatna "szeret" is; természetesen az sem rímelne a "szerzet"-tel.

Az utolsó vesszak első sora jobb lenne így:

A legdermesztőbb tereken

nagyon jól rímelne a másik három sorral, de meg akarom tartani ennek a sornak a rímtelenségét. Hogy miért olyan fontos tiszteletben tartani ilyen “pusztán” formai sajátságokat, azt nehéz megmagyarázni, kivált dilettánsoknak, akik azt hiszik, hogy csak a vers gondolatai fontosak, hogy csak a “mondanivalója” fontos. Költőknek – igazi, vérbeli költőknek – nem kell ezt magyarázgatni, tudják maguktól is: így születtek…

Ugyancsak dilettantizmusra vall azt hinni, hogy a gondolatjelek halmozása, a nagybetűk használata, mondattani sajátosságok stb. lényegtelen vonásai a versnek, tehát nyugodtan mellőzhetők a fordításban.