Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Donne, John: Twickenham Garden

Donne, John portréja

Twickenham Garden (Angol)

Blasted with sighs, and surrounded with tears,
    Hither I come to seek the spring,
And at mine eyes, and at mine ears,
    Receive such balms as else cure every thing.
    But O ! self-traitor, I do bring
The spider Love, which transubstantiates all,
And can convert manna to gall ;
And that this place may thoroughly be thought
True paradise, I have the serpent brought.
 
'Twere wholesomer for me that winter did
    Benight the glory of this place,
And that a grave frost did forbid
    These trees to laugh and mock me to my face ;
    But that I may not this disgrace
Endure, nor yet leave loving, Love, let me
Some senseless piece of this place be ;
Make me a mandrake, so I may grow here,
Or a stone fountain weeping out my year.
 
Hither with crystal phials, lovers, come,
    And take my tears, which are love's wine,
And try your mistress' tears at home,
    For all are false, that taste not just like mine.
    Alas ! hearts do not in eyes shine,
Nor can you more judge women's thoughts by tears,
Than by her shadow what she wears.
O perverse sex, where none is true but she,
Who's therefore true, because her truth kills me.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.luminarium.org

Twickenham-kert (Magyar)

Sóhaj hervaszt, szememből könny buzog,
  jövök s a tavaszt keresem,
s mindent-gyógyító balzsamok
  áradnak át fülemen, szememen.
  De önáruló vagyok: jön velem
pók-szerelmem s mindent átlényegít,
mannából szűri mérgeit,
s hogy hadd legyen egész Paradicsom
e hely, a kígyót magammal hozom.
 
Nekem e táj túlságosan ragyog –
  bár mély ködök borítanák,
s megtiltanák a szigorú fagyok,
  hogy arcomba nevessenek a fák.
  S mert nem bírom a sors rossz hajlamát,
se nélküled a létet - Szerelem! -
tárgy lennék inkább e helyen:
a mandragóra, mely halkan nyög itt,
a szökőkút, mely zokogva szökik.
 
Jöjj, ifjú, és kristály üvegben idd
  könnyemet, szerelem borát,
aztán kedvesed könnyeit:
  megcsal, ha nem egy ízt érez a szád.
  A nő szive nem süt a szemen át,
s nem árulják el jobban könnyei,
mint árnyéka, mely követi.
Egy asszony hű, s mert perverz ez a nem,
csak azért hű, hogy tönkre így tegyen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaV. I.

minimap