Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Duncan, Robert: Vízen (Passage Over Water Magyar nyelven)

Duncan, Robert portréja

Passage Over Water (Angol)

We have gone out in boats upon the sea at night,
lost, and the vast waters close traps of fear about us.
The boats are driven apart, and we are alone at last
under the incalculable sky, listless, diseased with stars.

Let the oars be idle, my love, and forget at this time
our love like a knife between us
defining the boundaries that we can never cross
nor destroy as we drift into the heart of our dream,
cutting the silence, slyly, the bitter rain in our mouths
and the dark wound closed in behind us.

Forget depth-bombs, death and promises we made,
gardens laid waste, and, over the wastelands westward,
the rooms where we had come together bombd.

But even as we leave, your love turns back. I feel
your absence like the ringing of bells silenced. And salt
over your eyes and the scales of salt between us. Now,
you pass with ease into the destructive world.
There is a dry crash of cement. The light fails,
falls into the ruins of cities upon the distant shore
and within the indestructible night I am alone.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lumpy-pudding.tumblr.com

Vízen (Magyar)

Kijöttünk csónakon a tengerre éjjel,
part sehol, bekeritenek a vizek, félelem csapdája.
A hajók szerteszéledtek és végre magunk vagyunk,
a szeszélyes ég alatt, csömörült csillagkórosok.

Pihenjen az evező, kedvesem, felejtsük most el,
hogy szerelmünk, mint a kés
vág közénk átléphetetlen határokat,
leronthatatlanokat, most álmunk szívébe siklunk,
álnokul elvágjuk a csöndet, szájunkban keserű esővíz,
és mögöttünk bezárul a sötét seb.

Felejtsünk mélyaknákat, halált, adott szavakat,
letarolt kerteket, s a nyugati pusztaság felett
a szobákat, ahol kibombázottan összebújtunk.

De még most is, hogy elválunk, visszahorgad szerelmed.
Hiányod elhallgattatott harangok hangja. És só
a szemed fölött és sópikkelyek közöttünk. Most
könnyen visszamúlsz a pusztító világba.
Cement omlik érdesen. A fény kialszik,
esik városok romjára a távoli parton,
és a pusztíthatatlan éjszakában egyedül vagyok.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. Gy.

minimap