Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Durrell, Gerald: Családom és egyéb állatfajták (Részlet) (My Familly and other Animals (Detail) Magyar nyelven)

Durrell, Gerald portréja

My Familly and other Animals (Detail) (Angol)

The Migration
 
July had been blown out like a candle by a
biting wind that ushered in a leaden  August
sky. A sharp, stinging drizzle fell, billowing
into opaque grey sheets when the wind caught
it. Along the Bournemouth sea-front the beach-
huts turned blank wooden faces towards a
greeny-grey, frothchained sea that leapt eagerly
at the cement bulwark of the shore.
The gulls had been tumbled inland over the
town, and they now drifted above the house-
tops on taut wings, whining peevishly. It was
the sort of weather calculated to try anyone's
endurance.
 
Considered as a group my family was not a
very prepossessing sight that afternoon, for
the weather had brought with it the usual
selection of ills to which we were prone.
For me, lying on the floor, labelling my col-
lection of shells, it had brought catarrh, po-
uring it into my skull like cement, so that I
was forced to breath stertorously through
open mouth. For my brother Leslie, hunched
dark and glowering by the fire, it had inflamed
the convolutions of his ears so that they bled
delicately but persistently. To my sister Margo
it had delivered a fresh dappling of acne spots
to a face that was already blotched like a red veil.
For my mother there was a rich, bubbling cold,
and a twinge of rheumatism to season it. Only
my oldest brother, Larry, was untouched, but it
was sufficient that he was irritated by our failings.
 
It was Larry, of course, who started it.
The rest of us felt too apathetic to think of
anything except our own ills, but Larry was
designed by Providence to go through life like a
small, blond firework, exploding ideas in other
people's minds, and then curling up with cat-like
unctuousness and refusing to take any blame for
the consequences. He had become increasingly
irritable as the afternoon wore on. At length,
glancing moodily round the room, he decided to
attack Mother, as being the obvious cause of
the trouble.
 
"Why do we stand this bloody climate?"
he asked suddenly, making a gesture towards
the rain-distorted window. "Look at it! And, if
it comes to that, look at us… Margo swollen
up like a plate of scarlet porridge… Leslie wan-
dering around with fourteen fathoms of cotton
wool in each ear… Gerry sounds as though he's
had a cleft palate from birth … And look at you:
you're looking more decrepit and hag-ridden
every day."
 
Mother peered over the top of a large volume en-
titled Easy Recipes from Rajputana. "Indeed I'm
not," she said indignantly.
 
"You are," Larry insisted; "you're beginning to
look like an Irish washerwoman… and your
family looks like a series of illustrations from a
medical encyclopedia."
 
Mother could think of no really crushing reply
to this, so she contented herself with a glare be-
fore retreating once more behind her book.
 
"What we need is sunshine," Larry continued;
"don't you agree, Les?… Les… Les!"
 
Leslie unravelled a large quantity of cotton-
wool from one ear.
 
"What d'you say?" he asked.
 
"There you are!" said Larry, turning triumphantly
to Mother, "it's become a major operation to hold
a conversation with him. I ask you, what a posi-
tion to be in! One brother can't hear what you say,
and the other one can't be understood. Really, it's
time something was done. I can't be expected to
produce deathless prose in an atmosphere of
gloom and eucalyptus."
 
"Yes, dear," said Mother vaguely.
 
"What we all need," said Larry, getting into his
stride again, "is sunshine… a country where we
can grow."



FeltöltőJakus Laura 1.
KiadóRupert Hart -Davis Ltd.
Az idézet forrásawww.shoarns.com

Családom és egyéb állatfajták (Részlet) (Magyar)

A költözés

Az ólmos augusztusi eget jövendölő csípős szél
elfújta a júliust, mint a gyertyát. Éles, szúrós dara
hullott, mely opálos, szürke lepedőként lebegett,
valahányszor belekapott a szél. A bournemouthi
tengerpart mentén a kabinok kifejezéstelen faarc-
cal bámultak a tajtékos, zöldesszürke tengerre,
mely vad fröccsenéssel csapódórt a part betongát-
jának. A sirályokat a város fölésodorta a szél, és
most ott lebegtek a háztetők fölött, kifeszített szárny-
nyal, ingerülten vijjogva. Olyan időjárás volt, amely
végsőkig próbára teszi az ember türelmét.

A családom, így együtt, nem volt éppen megnyerő
látvány ezen a délutánon, mert az időjárás kinek-
kinek meghozta szokásos betegségét, amelyre
hajlamos volt. Nekem, aki a földön feküdtem, és
kagylógyűjteményemet rendezgettem, hörghurutot
hozott, s úgy eltömte a fejemet, mint a cement;
csak nyitott szájal, hörögve tudtam lélegzeni. Ami
Leslie bátyámat illeti, sötéten és mogorván kupor-
gott a tűznél; neki a füljárata gyulladt be, és fino-
man, de kitartóan vérzett. Margo nővérem arcát
újabb pattanásokkal tarkította ez az idő, bár amúgy
is olyan pörsenéses volt, mint valami pöttyös fátyol.
Anyámat erős, orrfacsaró náthája gyötörte, csipet-
nyi reumával fűszerezve. Csak Larry, legidősebb
bátyám volt egészséges, őt meg a mi bajaink hozták
ki a sodrából.

Persze Larry kezdte. Mi valamennyien fásultak
voltunk, s a betegségünkön kívül semmire sem gon-
doltunk. De Larryt az isteni gondviselés arra terem-
tette, hogy úgy haladjon az életen át, mint egy kicsi,
szőke rakéta, mely ötleteket robbant mások fejébe,
hogy azután összegömbölyödjön, mint a macska,
és elhárítson, visszautasítson minden szemrehányást
a következményekért. Ahogy a délután előrehaladt,
egyre ingerültebb lett. Végül mogorván körül-
nézett a szobában, és elhatározta, hogy nekitámad
a mamának, aki nyilvánvalóan minden bajok oko-
zója.

– Minek kínlódunk ezen a ronda éghajlaton? –
kérdezte hirtelen, és az esőverte ablakra mutatott.
– Nézz oda ! És, ha már itt tartunk, nézz meg min-
ket is... Margo csupa hólyag, mint a forró, piros
kása ... Leslie egy-egy mázsa vattát töm a fülébe,
úgy mászkál... Gerry olyan hangokat ad ki, mint-
ha farkastorokkal jött volna a világra... És nézd
meg magadat: napról napra ványadtabb és elgyö-
törtebb vagy.

Mama kikukkantott egy hatalmas könyv mögül,
melyen ez volt olvasható: Egyszerű receptek
Rádzsputanából  – Ugyan, szó sincs róla –
mondta méltatlankodva.

–De bizony – erősködött Larry –, már-már
olyan vagy, mint egy ír mosónő ... a csalá-
dod pedig akár egy sor illusztráció valami
orvosi enciklopédiából.

Mamának nem jutott eszébe megsemmisítő
válasz, beérte hát egy lesújtó pillantással,
mielőtt visszavonult a könyve mögé.

–Napsütés kell nekünk – folytatta Larry. –
Nincs igazam, Les?... Les... Les!

Leslie nagy csomó vattát kotort ki a fülé-
ből.

–Mit mondtál?

–Na, tessék– fordult Larry diadalmasan ma-
mához –, valóságos operációra van szükség,
hogy az ember társalogni tudjon vele. Kér-
dezlek: micsoda helyzet ez? Az egyik nem
hallja, mit mondanak neki, a másikat meg
nem lehet megérteni. Igazán ideje, hogy cse-
lekedjünk. Senki sem várhatja tőlem, hogy
halhatatlan műveket írjak ebben a rideg, euka-
liptuszszagú légkörben.

– Igen, drágám – mondta mama bizonytalanul.

– Nekünk napsütés kell– mondta Larry, s újra
lendületbe jött –, egy olyan ország, ahol élni tudunk.



FeltöltőP. T.
KiadóEurópa Könyvkiadó
Az idézet forrásaVidám könyvek

minimap