Kimentem levegőzni
Egy reggel Tom Paine birtokán,
S szépséges szépet láttam:
Bilincsbe vert leányt.
A kezemet kínáltam,
Ő karon ragadott.
Én máris tudtam ebből,
Hogy áldozat vagyok.
- Távozz tőlem, de tüstént -
Ezt mondtam én -, eressz. -
Mire ő: - Eszembe sincs. -
Mire én: — Mást nem tehetsz. -
- Esdeklek - így könyörgött,
És suttogásra vált.
- Az öné leszek titokban,
S Délen lesz új hazánk. -
Ekkor Tom Paine rohanvást
Feltűnt és kiabált,
S keményen ráparancsolt,
És szidta ezt a lányt.
S elengedett a széplány,
És odafut Tom Paine.
- Bocsánatot, uram - szólt -,
Helyette kérek én.