Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Egan, Desmond: Epilogue (so let me wait)

Egan, Desmond portréja

Epilogue (so let me wait) (Angol)

so let me wait again
in the imaginary theatre
 
for you to play
to uncover my own
sadhappy music
 
until its diminuendo* takes over
this auditorium this
hesitation between strangers
cuts through what is unserious
the less than real
which cannot last
 
let me wait again
be taken by that
slow heartbeat of chords
until everything coheres
and sound is flooded turns radiant
 
let me know again
that whatever your playing is
whatever the bass and treble of its
insight that is uniquely yours
its resonances tones and overtones
its half-desperate intimations
whatever its deep secret
 
we cannot live without
not really
 
so let me hear again those
opening notes that open us
lead us to where
thinking feeling body and the soul
are coaxed awhile together
and one can take a breath
 
let me sit through
that charged hush afterwards as you
so gradually return to
where we are waiting
 
and meanwhile Pålsson
compelling necessary artist of our noisy time
as you relax your foot on the pedal
stand to the world's applause
 
let me too say thanks

 

* The Italian musical term diminuendo (abbreviated dim.) literally means “diminishing,” and is an indication to gradually decrease the volume of the music.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaftp://www.creativecommons.hu

Epilógus (várok tehát) (Magyar)

várok tehát
ismét az elképzelt színházban
 
hogy eljátszd
felfedd az én
örömbús muzsikám
 
mígnem a diminuendo* dominál
ebben az auditóriumban
az idegenek ódzkodása
átvág azon mi nemkomoly
a valónál kevesebb
ami nem lehet az utolsó
 
várok tehát
hogy átvegyem
a húrok lassú szívverését
mely egyhálóba fog mindent
a ragyogó hangfolyamban
 
tudjam tehát
hogy bármit is játszol
legyen az mély vagy magas
az egyedül csak a tiéd
zengő tónusaid felhangjaid
merész titkaid
intimitása nélkül
 
már nem tudunk nélküle élni
nem igazán
 
hadd halljam hát
újra a kezdetet
amely odavisz ahol
az ésszel érző test és lélek
egybehangolódnak
és levegőt vehetnek
 
hadd üljek addig
míg a feszült csendben
lassanként visszatér
az amit várunk
 
és közben Pålsson
lármás korunk csodálatra késztető művésze
lábad a pedálon pihentetve
állod a világ tapsát
 
köszönöm, én is köszönöm

 

* Fokozatosan elhalkulva -adandó elő-. Olasz zenei utasítás a diminuere (csökken) ige alapján.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaftp://www.creativecommons.hu

minimap