Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Eliot, T. S.: Animula (Animula Magyar nyelven)

Eliot, T. S. portréja

Animula (Angol)

‘Issues from the hand of God, the simple soul’

To a flat world of changing lights and noise,

To light, dark, dry or damp, chilly or warm;

Moving between the legs of tables and of chairs,

Rising or failing, grasping at kisses and toys,

Advancing boldly, sudden to take alarm,

Retreating to the corner of arm and knee,

Eager to be reassured, taking pleasure

In the fragrant brilliance of the Christmas tree,

Pleasure in the wind, the sunlight and the sea;

Studies the sunlit pattern on the floor

And running stags around a silver tray;

Confounds the actual and the fanciful,

Content with playing-cards and kings and queens,

What the fairies do and what the servants say.

The heavy burden of the growing soul

Perplexes and offends more, day by day;

Week by week, offends and perplexes more

With the imperatives of ‘is and seems’

And may and may not, desire and control.

The pain of living and the drug of dreams

Curl up the small soul in the window seat

Behind the Encyclopaedia Britannica.

Issues from the hand of time the simple soul

Irresolute and selfish, misshapen, lame,

Unable to fare forward or retreat,

Fearing the warm reality, the offered good,

Denying the importunity of the blood,

Shadow of its own shadows, spectre in its own gloom,

Leaving disordered papers in a dusty room;

Living first in the silence after the viaticum.

 

Pray for Guiterriez, avid of speed and power,

For Boudin, blown to pieces,

For this one who made a great fortune,

And that one who went his own way.

Pray for Floret, by the boarhound slain between the yew trees,

Pray for us now and at the hour of our birth.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://forum.mevsimsiz.net/index.php?showtopic=7586&st=50

Animula (Magyar)

"Isten kezéből jön az együgyű lélek",

Várja lapos világ, a zaj, a fény,

Homály, nedv, szárazság, a hő, a fagy;

Széklábak, asztallábak közt mozog,

Elesik, fölkel, járkál, játék, csók után nyúl,

Bátran halad s egyszerre megriad,

Karok, térdek zugába menekül

Mohón a biztonságra és örül

Karácsonyfák ragyogó illatának,

Szélnek, napfénynek, tengernek; figyel

Napsütött padlómintát, rohanó

Szarvasokat egy ezüst tál körül;

Valóságot s képzelgést összeolvaszt,

Érdekli kártya, dáma és király,

Tündértörténet és cselédbeszéd.

A növő lélek súlyos terhe sértve

Zavarja, napról napra, hétről hétre

Erősebben, a lenni s látszani,

Lehet, nem lehet, vágy és fegyelem

Imperatívuszaival. Az élet

Kínja borzolja, álmok mákonya

A kis lelket az ablakmélyedésben

Az Encyclopaedia Britannica mögött.

Az idő kezéből az együgyű lélek

Tétova, önző, béna, torz, előre,

Se vissza nem tud menni, megijeszti

A felkínált jó, a meleg valóság,

Megtagadja a vér tolakodását,

önárnyainak árnya, saját ködének fantorna,

Hagyatéka papírkáosz meg egy poros szoba:

A viaticumig a csöndben nem élt soha.

 

Könyörögj Guiterriez-ért, aki gyorsaságra

s hatalomra mohó,

Bondinért, aki darabokra szakadt,

Emezért, aki nagy vagyonra tett szert,

S amazért, ki a maga útját járta.

Könyörögj Floret-ért, akit a vadászkutya

szétmarcangolt a tiszafák közt,

Könyörögj értünk most és születésünk óráján.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap