Terminus (Angol)
It is time to be old,
To take in sail:-
The god of bounds,
Who sets to seas a shore,
Came to me in his fatal rounds,
And said: “No more!
No farther shoot
Thy broad ambitious branches, and thy root.
Fancy departs: no more invent;
Contract thy firmament
To compass of a tent.
There’s not enough for this and that,
Make thy option which of two;
Economize the failing river,
Not the less revere the Giver,
Leave the many and hold the few.
Timely wise accept the terms,
Soften the fall with wary foot;
A little while
Still plan and smile,
And,- fault of novel germs,-
Mature the unfallen fruit.
Curse, if thou wilt, thy sires,
Bad husbands of their fires,
Who, when they gave thee breath,
Failed to bequeath
The needful sinew stark as once,
The Baresark marrow to thy bones,
But left a legacy of ebbing veins,
Inconstant heat and nerveless reins,-
Amid the Muses, left thee deaf and dumb,
Amid the gladiators, halt and numb.”
As the bird trims her to the gale,
I trim myself to the storm of time,
I man the rudder, reef the sail,
Obey the voice at eve obeyed at prime:
“Lowly faithful, banish fear,
Right onward drive unharmed;
The port, well worth the cruise, is near,
And every wave is charmed.” Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.poetryfoundation.org |
|
Végállomás (Magyar)
Ideje megöregedni,
Bevonni a vitorlát: -
A korlát istene,
Ki tengernek is partot ád,
Végzetes körútján, ime
Elért s szólt: „Nincs tovább!
Többé nem nőnek itt
Nagyra törő gyökered-ágaid.
A képzelet elhágy, kihagy;
Szűkitsd égboltodat
Sátron belülre csak.
Válaszd vagy ezt, vagy azt;
Ügyelj az apadó folyamra.
És szüntelen tiszteld, ki adja.
Hagyd a kevésért a sokat,
A feltételt korán el ne fogadd,
Eséstől óvd meg léptedet;
Még kis időd lesz arra, hogy
Tervezgess, mosolyogj,
S mit férgek meghagytak a fán,
Érleld soká gyümölcsödet.
Átkozd, ha tetszik, őseid,
Rosszul gondozták tüzeik,
S mert lelket lehelve beléd
Nem adtak át neked elég
Életerőt, miként a hóditók
Adtak velőt, friss csontokba valót,
De ott hagyták számon kivül,
Kiben ér, ágyék nem hevül -
Így lett a Múzsák közt némán süket,
Ki bajvívók között bénán biceg."
Mint tenger viharában a madár,
Az idő viharának vágok én,
Kormányt fogok, vitorlám szélnek áll,
Este és reggel egy hang jő felém:
„Jámbor hívő, űzd el félelmedet,
Szállj egyenest, bajod nem eshetik,
A méltó kikötő már közeleg,
S minden hullám szelíd."
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | F. A. |
|